10. VKF! Összefoglaló

Sokat gondolkoztam, hogy mi alapján rendszerezzem a beérkezett pályaműveket, mert eleinte – amikor a témát megadtam – arra gondoltam, hogy ez nagyon széppé teszi majd az összegzést. A nagymamások, az anyukások és az egyéb különféle múzsák szerint izgalmas lehetett volna újabb hasonlóságokat vagy különbségeket felfedezni egymás között. Most viszont, hogy idáig jutottunk, azzal kellett szembesülnöm (mostanra milyen egyértelmű is ez!), hogy nagyon sok kategória lenne. Persze, hogy vannak anyukások és nagymamások, de vannak anyukás- ÉS nagymamások, nagyon érzelmesek és praktikusak, kitárulkozóak és titokzatosak, sztorizósak és inkább csak főzősek, recepttel és anélkül emlékezők, koránkelők és utolsó (utáni) pillanatban becsúszók (bocs, ezt nem hagyhattam ki), és ez most csak néhány a hirtelen esezembejutó csoportok közül. Pont az a klassz abban, hogy már ilyen sokan vagyunk, hogy nem csak a receptjeink és a főzési stílusunk más, hanem ezzel szoros összefüggésben mi magunk is nagyon különbözünk. Összeköt minket a közös hobbink, a főzés (és a írás) iránti szenvedélyünk. Ez az összefoglaló és a VKF! is talán ezt a sokszínűséget ünnepli.
Íme hát a várva-várt összefoglaló, rendszerezés nálkül, ABC sorrendben. Köszönöm indenkinek a részvételt! Remélem nektek is olyan érdekes és izgalmas volt mint nekem.

1. Az Áfonyás borjú blog egyik szerzője elgondolkodtatott: vajon mi történhetett az cikkben kétszer is felbukkanó német fiatalemberrel? Lehet ahhoz köze, hogy a szerzőnk Wuppertalban nem talál darált diót? Ahhoz egészen biztosan van, a post szerint, hogy kedves Avar megtanult gulyást főzni. Az első gulyás elkészítésekor átélt izgalom, majd a sikerélmény arra késztette őt, hogy megtanuljon főzni és a második közös alkalommal már egy egészen másfajta gulyással vegye le az ifjút a lábáról.

2. Ági (aki főz) családi névsorolvasást tart és a nevek mellé szép sorban fogásokat rendel. Nem is akármilyen fogásokat, minden recept változat palacsintára. Ezáltal nem csak Ági konyhaművészetét ismerjük meg közelebbről, hanem családtagjait is csaknem ismerősként üdvözölhetjük. Egy igaz palacsintás család!

3. Álabeck egyből 2 post-ban is érinti a nosztalgiázós 10. VKF! témáját. Fő műve több generáción átível, a nagymamájától a saját gyermekeiig meséli el inspirációit. A főzés szeretete nagymamájánál ered, a blogolásra a gyeremekek vették rá. Második post-ja, ahogy ő is előre figyelmeztet, megmosolyogtat, amellett, hogy megismertet minket egy múzeális értékű lelettel.

4. Amélie emlékeinek egy része a gyengébb idegzetűeket biztosan arra késztette volna, hogy a konyhát messze elkerüljék: volt az ő életében több konyhai baleset is: disznófarokkal és füllel ijesztgetés, ujjlereszelés (csontig!), “lerészegedés” kislány korban (a ludas: bor és pálinka – felnőttek számára is hatásos kombináció), de mindez nem történhetett volna meg, ha Amélie nem egy mindig élő, fortyogó és szeretettel teli konyhában nő fel. Márpedig egy ilyen helyen az ember beleszeret és nem kiszeret a főzésből. Főleg ha ez az ember már 7 évesen csomómentes tésztát tud keverni.

5. Baba mellett ott állt anyukája, amikor elkészítette a VKF!-re szánt receptet. Hogyan is lehetne ez másképp, ha Baba elsőszámú ihletője az anyukája? Annak ellenére, hogy Baba is nehéznek érezte a feladatot, mégiscsak sok gyerekkori konyhai élményt osztott meg velünk, a szokatlan receptről nem is beszélve.

6. Mrs. Bundásalma büszkén említi Mr. Bundásalmát, akit önnön magánál kifinomultabb szakácsnak tart (vannak ilyen szerencsések), de mégis az eredeti múzsa, a nagymama receptjével ismertet meg minket. Mi mást is tehetne egy igaz édesszájú?

7. Chili&Vanilia, a VKF! életre keltője és a magyar gasztroblogger társadalom egyik első fecskéje előtt ismét meghajthatjuk a fejünket: lenyűgöző (ámbár éppoly hihetetlen) a 25 év, csakúgy mint a felsorolt ételek listája és az azok mögött sejthető történetek.
Azt hiszem ennyi “együtt töltött” idő után a cékla senkit sem ér meglepetésként.

8. Csak a Puffin bejegyzése akár szerelmi vallomásnak is betudható (tessék, egy újabb kategória), hiszen írásából egy hőn szeretett báty hatása alatt nevelkedő, matchboxokat lelkesen tisztogató kislányt ismerünk meg, aki egészen nagylány koráig csak munkaként gondolt a konyhai ténykedésre. Na, de aztán jött a nagy szerelem és hirtelen volt kinek főzni! Maradjon ez így nagyon sokáig (csak nehogy kedves L bordái túlságosan eltűnjenek :))!

9. Dalit egész VKF! dömpinggel látott el minket. Mikor az első bejegyzése megjelent kisebb infarktust kaptam, mert nem küldte el a linket és attól féltem lemaradok valamiről. Aztán ez még néhányszor megesett és rájöttem, itt többről van szó. Dalit konyhájában készült a VKF!-hez kapcsolódó bevezetés, előétel és desszert is (és ezek csak az általa bevalott post-ok, én találtam még említéseket nála), csak ez után jelent meg a fő mű, ami a sólet varázslatos világába kalauzol minket bensőséges családi hangulatban.

10. Mamma postja óda a csokoládéhabhoz (kizárólag tejszín nélkül), és vallomás a fiúk meghódításáról (a mousse au chocolat segítségével). Nem véletlen, hogy a magát vézna, rossz evő kislánynak bemutató Mammát a csoki mégis levette a lábáról – örülnék neki, ha most a kanál a képernyőről a számba vándorolna hirtelen. Szerencsés Mamma minden olvasója, hogy gyerekkorában külföldre ment és megismerkedett a nem-magyar konyhával is, nem?

11. Olaszország, Jamie Oliver és a Bittera Dóra-Molnár B. Tamás páros. Nem csoda, hogy Dolce Vita micsoda finomságokkal kápráztat el minket napról-napra. És ismerve szakértelmét, lelkesedését, ügyességét, talán azon sem kell csodálkoznunk, hogy a folyamat megfordulni látszik: nem csak ő lesi el édesanyja trükkjeit, de már a fordítottja is megtörténik. A recept ennek ellenére – ahogy illik – az említett anyuka konyhájából lett immáron közkincs.

12. Mindannyiunk kedvenc házitündére, Nemisbéka azzal kezdi bejegyzését, hogy ez ciki lesz. Ha lehetek elfogult, és miért ne lehetnék, én írom az összegzést :), az összes közül a legviccesebb pályamű került ki keze alól. A 12 és fél éves önmaga saját kézzel írt és kreált receptjét osztja meg velünk, ami egészen sajátságos technikával készült. De a cikknek nem is ez a fő érdekessége! Elsősorban érdemes egy hosszabb pillantást vetni a receptet rejtő naplóra… másodszorra pedig végigolvasni többször is az irományt, ha szeretnénk magunknak könnypotyogtató perceket szerezni. Éljenek a pasztell pónik és a főzőcskézőst játszó tinilányok!

13. A Mama, ha látná, biztosan nagyon örülne Dulmina írásának, aki először vesz részt VKF!-en. Igaz békebeli, felhőtlen, szeretetteljes gyermekkort idéz a post, ami az önfeledt játszadozás mellett komoly kulináris élményeket is rejt. Nem véletlen, hogy Dulmina Tündérkonyhát vezet, hiszen a gyermekkora is ott telt.

14. A profi Ecet és Olajtól egy elgondolkodtató írást kaptunk arról, hogy milyen fontos a természetesség és az evés szerete ahhoz, hogy igazán finom ételeket varázsoljunk az asztalra nap mint nap.

15. Egy Kis Virág Olaszországban nagymamájára emlékezik és az általa készített ünnepi menün keresztül mutatja be családjuk szokásait és a kedvenc ételekhez fűződő kedves emlékeket. Mindenki vigyázzon, a sima salátával – öntettel vagy anélkül – jobb ha Kis Virágot békénhagyjuk!

16. Fakanál ismét bebizonyította, hogy nem csak a fakanál, hanem a toll (klaviatúra) forgatásához (püföléséhez) is nagyon ért. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem itt jöttek a könnyek szépen sorban. Beszélget egymással a nagymama és az unoka, de említésre kerül az anyuka és a lány is – felvonul a konyhatündérek egész generációja. Büszke lehet a Mami, ott a felhő szélén, de nem csak arra, hogy mit főzött ma este az unokája.

17. Okostojás A Főzés Tudománya blog írója bejegyzése végén hiába mondja, hogy lehet sírni. Nem lehet. Mosolygni viszont annál inkább. Neki és férjének köszönhetjük ugyanis a Kukoricás Földimogyoró Olvasztott Sajttal c. remekművet. Az írásból kiderül, hogy a nők és a férfiak kevésbé, önmaga viszont annál jelentősebb hatást gyakorolt konyhaművészetére.

18. Fűszer és Lélek Esztere a tőle megszokott szeretetteljes, misztikus, megkapó módon ír családjáról és a családi gasztronómia rá gyakorolt hatásáról. Igaza van, egy ilyen családban nem lehet nem jól főzni és ezt nap mint nap bizonítja is nekünk (sajnos csak virtuálisan) Fűszeres Eszter. Az viszont, hogy a tudatos főzésre Stahl Judit sarkallta gondolom nem csak nekem meglepő… Érdemes megfogadni, amit a nagymamák boldogságáról ír (utolsó sor)!

19. Gabojsza nem panaszkodhat a sorsára, abban a szerencsében volt része, hogy egész életében olyan asszonyok – Nagymamák, Anyós, Édesanya – vették körül, akik szenvedélyesen főztek és mindig volt mit ellesni tőlük. Dédszülei is ezt a vonalat erősítik királyi vadászként és hetedhét országbna híres fűszerkertjükkel.

20. Gourmandula messzi tájakra repít minket írásával (mint általában a blogján), megtudjuk minek köszönhető nála a sok ínycsiklandó külföldi hatásra készült fogás. Egyben megismerhetjük a trükkös, vegetariánus Mamust is, aki mindig megtalálta a módját, hogy egészséges ételt varázsoljon a nem mindig egészségesen táplálkozni vágyó család asztalára.

21. Gránátalma nagymamája recepteskönyvében kutatva talált rá egyik kedvenc receptjére, ami nem csak finom és nyálkiválasztás-beindítóan szépséges, hanem olcsó is.

22. Grenadine nagyon színes, szerteágazó és szórakoztató bejegyzéssel örvendeztetett meg minket a 10. VKF! alkalmából. Betekintést nyerhetünk egy hagyományait kevésbé örző, de finomságokat fogyasztó zsidó család konyhájába, megismerhetjük a töltött zöldséges marhahúst feleslegesen túlspilázó apukát (a korrekt receptet Grenadine természetesen közli), és megtudhatjuk miért érdemes főzni tanulni. Na, itt lehet nevetni.

23. Horasz konyhájából vicces történettel gazdagodunk, kisgyermekként ugyanis nem hogy kiborult volna azon, hogy unokanővére kis nyuszija vasárnapi ebédként végezte, hanem egyenesen élete első kulináris élményeként élte meg az eseményt. További érdekesség, hogy Horasz nagypapájának köszönheti ezt a kedves emléket és még sok egyéb hasonlóan ínycsiklandó kalandot. Ha egy férfi főz, az általában nem véletlen!

24. Ildinkó, a Név Kötelez blog pszochológustanonca leendő hivatásához hűen mélylélektani, de legalábbis mélyreszántó elemzést ad családja főzni tudó tagjairól. Van kit emlegetni bőven: egymásra féltékeny, de a konyhában mindketten otthonosan mozgó testvérpár (az anyuka és a nagynéni szerepében), gombászó, sütő-főző apuka, aki sajnos korán itthagyta lánykáját, és szintén fiatalon távozó, de annál híresebb szakács nagymama. Az ő tiszteletükre készült a sütemény a nagymama kézzel írott receptje alapján.

25. Ízbolygó tőle szokatlan módon egészen hosszú okfejtésbe fogott a 10. VKF! témája kapcsán. A hozzászólások is azt mutatják, hogy ezt gyakrabban kellene tennie, mert valóban élvezet olvasni történetét, melyben főszerepet kap Nagymami, Anyu és Mami, de Chili&Vanilia is említést nyer. Ízbolygó olyannyira elfáradt a hosszú post után, hogy kisebb szabadságra ment, csak hogy a téma lecsengéséről számoljon be hamarosan… A Hóvirág nálunk is nagy kedvenc (Hóvirág koch néven fut és ha jól tudom a kétszersült neve volt régen Hóvirág, innen az elnevezés.)

26. Juc megúszta. Ezt elsősorban anyukájának köszönheti, aki saját bőrén megtapasztalta milyen az, ha művét a tyúkokkal kell megetetnie. Lányát jó alaposan kiképezte konyhai alapismeretekből, ami ha nem is azonnal, de fokozatosan egyre nagyobb kincset jelent Juc számára. Ehhez már csak egy kis löket kellett Nigella, Floyd, Jamie és társaitól, és minden innentől minden úgy történt, ahogy történnie kellett.

27. Kicsi Vú igazi nagymama sztorival, de még inkább recepttel ajándékoz meg minket. Amikor arra gondoltam, hogy milyen nagyis történetekkel találkozunk majd majd, kb. ilyesmire gondoltam. Olyan emlékre, ami egy számunkra nagyon különleges ember nagyon különleges konyhájából marad velünk és amit a mellékelt ábra szerint is boldogan adunk tovább.

28. A Kísérleti Konyhából ismét egy egészen elképesztő recepttel (mangós céklakrémleves! pici aprórákkal és wasabival bolondítva) ismerkedhetünk meg és némi magyarázatot kapunk arra is, hogy honnan a kedves szerző nagyon kreatív kísérletezési kedve. Konyhaművészetére a leválásból fakadó szükségen kívül (ez önmagában azért mégsem lenne elegendő) hatott a hagyományos, az alkotó és a kísérletező szemléletből is bőven.

29. Kulináris Élvezet egy újabb receptet vonultat fel a szeretett nagymama repertoárjából: megismerhetjük a Hamis máj pástétomot, ami csak azért nem a 9. VKF!-en szerepelt, mert valójában nincs is benne máj. Ez persze nem becsapás, ott szerepel a nevében, hogy hamis.

30. Lila Füge, azaz én, megpróbáltam egy kis betekintést adni a családi hagyományokba, majd a témához egyáltalán nem köthető recepttel hozakodtam elő. Nagyon szeretem az égetett krémet, talán ez lehetett a fő motiváló erő. Úgy érzem ez a finomság magában rejt sok mindent, ami jellemző a konyházásomra: desszert, édes, francia, kicsit különleges, de nem nagyon bonyolult. Ugyan nem készült ilyen gyerekkoromban, de ha enm úgy nőttem volna fel ahogy, valószínűleg nem nagyon érdekelt volna ennyire ez az egész csodálatos gasztrovilág.

31. Lilahangya post-ját súlyos nyálcsorgatás nélkül végigolvasni lehetetlenség, ezért előre szólók, hogy mindenki most szaladjon el zsebkendőért, szalvétáért! Megtudjuk azt is, hogy hivatalosan nem is mehetett volna férjhez, mert a foszlós mákos kalács a mai napig nem készült el, enélkül pedig nem lehetett volna… Vajon Katonkaalmáspitéjének receptje előkerül vagy ismét szemfényvesztésnek vagyunk szemtanúi?

32. Lorien, annak ellenére, hogy küzdelmesnek ítélte meg a feladványt szinte az egyik leghosszabb bejegyzéssel örvendeztetett meg minket. Élvezetes olvasmány az övé, amelyben ismét tiszteletre méltó szakácsokkal (apa és nagyapa), gondoskodó édesanyáról, különféle módon elkészülő galambbal (!) és egy nagyon lelkes, alapos, igazi ínyenc (néha diétázó) gasztrobloggerel ismerkedhetünk meg ezúttal egy kicsit mélyebben.

33. A Macikonyha egy számomra (és felteszem sokunk számára) eddig ismeretlen gasztronómiai fogalommal ismertet meg bennünket, nevezetesen a Cukorszalámival. Bevallom ezzel engem nagyon kíváncsivá tett… Cikke nem csak ezért élvezetes és figyelemfelkeltő: nagyon szép régi szakácskönyvekről és egy nagyon dolgos, igazi nagymamáról is ír, akiről méltán állítja, hogy a mai gyerekeknek is ilyen konyhatündér dukálna.

34. Mézesmadzag szerencsés több szempontból is: különböző ételeket különböző személyekhez tud kötni – lehetősége volt tehát többféle konyhai tapasztalatot is a sajátjába építeni, másrészt pedig megtalálta az a receptet, amivel nagymamája császármorzsáját rekonstruálni tudja. Reméljük gyermekei is kinövik ételallergiájukat és élvezhetik anyukájuk főztjét úgy, ahogy a legfinomabb.

35. Moes visszaemlékezése alapján szinte az egész családfáját fel lehetne rajzolni. Úgy tűnik ő is azon szerencsések közé tartozik, akinek szinte mindenkije főz és azt nagyon jól is teszi. Ilyen környezetben már természetesnek veszem, hogy van finom barackos gombócot készítő (pót)nagypapa, de meglepő, hogy akad zöldülő párizsit is felkínáló nagymama :). És megint van galamb is.

36. Moha és Sáfránynak nem kellett sokat gondolkozni, alég volt a generációk óta továbbadott receptet elővennie és megírni nekünk. Majd gondolt egyet és írt még egyet.

37. Padme a 10. VKF!-en debütál, köszntjük szeretettel! Egyből egész sor receptet oszt meg velünk, mind olyat, ami meghatározó szerepet töltött be életében, legalábbis a gasztronómia terén. Kedves képet fest nagymamájáról, aki a cikk szerint mindent bevetett, hogy kisunokájának valóban gyönyörű énekhangja legyen.

38. Piszke megfogalmazza, amit sokan hasonlóan gondolunk: anya, de még nagymama is csak egy van (persze a szerencséseknek kettő). Isteni sajtos csirkével fogad minket ez az anyuka, aki az írás szerint mindkét végéről égeti a megnéziumszalagot. Biztosan így van, a lánya mondja! A két nagy becsben tartott asszony a teljes konyhai arzenált felvonultatja, és megint előbukkan a galamb…

39. Mint ahogy ezzel többen is vagyunk Rossa Mela azért szeret főzni, mert szeret enni. Emelett abban a szerencsés helyzetben van, hogy már kiskorában kártyákra jegyzetelt és tanulta a rántás tudományát, a kelkáposzta főzeléket és a zöldséges omlettet. Jött ezután a reformkonyha, a vegetarianiznus, Olasz-, és Franciaország és mindemögött ott áll a szívvel-lélekkel főző és kertészkedő édesanya.

40. Scamorza nagy rejtélyt leplez le mindannyiunk számára! Tudja a választ a következőkre: “Ha nem tudod, sütőlegény,
hogy készül a borsos lepény,
tégy és végy, amint most mondom,
s mindent jól eszedbe véss:…”

41. Sütis Néne nagyszüleire emlékezik írásában, akik mindketten remek szakácsok és a család szíve-lelke lehettek. Bár Sütis Néne kiemeli az ünnepeket, az az érzésem támadt, mintha náluk minden étkezés kisebb ünnep lett volna nagyszüleivel.

42. A Taverna Paminájától megtudjuk, hogy ha igazán jó Babos tésztát szeretnénk készíteni, nem árt jóban lenni az anyósunkkal, neki legalábbis ez a recept bevált.

43. Tintaleves olyan szenvedéllyel ír a rá láthatóan óriási hatással bíró barátnőről – a Budapesten járó olasz S.-ről – hogy olvasás közben ott érezhetjük magunkat a kertjében este 6-kor, egy órával a ripsz-ropsz összedobott fenséges olasz vacsora előtt. Biztosan nagyon jó az, ha valaki olasz, halboltos a férje és olasz anyukája és nagymamája főztjén nevelkedik, de az sem utolsó, ha az ember lányának ilyen barátnője van és tőle kapja a szenvedély egy kis morzsáját.

44. Partizán Orsi a Kalinka blogon avat be minket (többek között) abba a titokba, hogy gyerekkorában, amikor elkezdett érdeklődni a főzőcskézés iránt, barátnőjével Alaine-nel tette mindezt, aki nem más, mint Polcz Alaine. A recept, amit közzétesz saját receptgyűjteményéből való, de azért felmerül a gyanú. hogy a szálak mégiscsak a Mamihoz vezetnek.

45. Életfilozófia a Vegasztrománián: Csak szeretettel lehet főzni! Jazz-Sex-Gastronomy! Déditől örökölkölt hús nélküli étrend!

46. Zsófinak ici-pici babája mellett is jutott ideje foodblogjára, aminek mindannyian nagyon örülhetünk, mert egy egész sor érdekességgel ismertet meg bennünket: családját egész polippal fenyegető, hajnalban főzicskéző anyukával, aki minden bizonnyal nagyszerű konyhaművésznő lehet Zsófi leírása alapján. Piros tejet készítő nagypapi, madárka-pogácsákat, istenien omlós rántott húst sütő nagymami és néhány angol tv-sztár-szakács elevenedik meg post-jában.

47. Figyelem, figyelem! Zsuzsi Főz! A VKF! Jubileumi, 10. fordulójára folytatásos regénnyel készült! Csak erős idegzetűekenk! Korgó gyomorral nem ajánlott!

48. Zsúnál is meghatározó a nagymamák főztje olyannyira, hogy nem is tudta eldönteni melyiküket idézze, így mindkét nagymamától – Tilda mamától és Baka mamától is kapunk egy-egy receptet. Olvashatunk még Zsú első konyhai ténykedéséről is, de ehhez látogassatook el inkább hozzá a blogra (lesz benne paradicsom)!

49. Zsúrkenyér famíliája igazi gasztrobloggerhez méltó. Szinte mindenki főz vagy főzött a családban, így érthető, hogy számára nehéznek bizonyult a feladat, hogy egyértelműen megfogalmazza az őt ért hatásokat. Megismerkedhetünk Főzőmamával, ismét felbukkan nem is egy ínyenc, főzni tudó és szerető férfiember, és Zsúrkenyérről is kiderül, hogy már egészen kicsi kora óta otthonosan mozog a konyhában. Ennyi konyhaszerető ember mellett ez nem is csoda…

Tetszett a recept?

- Mutass többet a szerzőtől -