2007. szeptember 14. van. Pontosan egy év + néhány órája hoztam nyilvánosságra az első bejegyzésemet a Lila Fügén. Ezt persze már megelőzte egy néhány hetes izgatott időszak, amikor igyekeztem a blog írás mikéntjével képbe kerülni és kitalálni, hogy mit is szeretnék én ezen a téren kezdeni magammal. Akkor és az azóta eltelt 1 év alatt nagyon sok mindent gondoltam át, találtam ki és ismertem meg. Ezek összegzésével szeretnék Boldog Születésnapot kívánni kedves Lila Fügémnek!

1. Elsősorban természetesen a főzés és az egyéb konyhai alkotások iránti vonzalmam sarkallt arra, hogy életre hívjam a LF-ét. Amúgy is sokat beszélek, ami biztos egyéb témákban is terhes tud lenni, de azt vettem észre, hogy a gasztrománia és az előző esti menü, mint téma még kevésbé talál nyitott fülekre. Mivel mégis szerettem volna ezekről valamilyen formában hírt adni, jó ötletnek tűnt a blog.

Arra nem is számítottam, hogy nem csak kiadhatom magamból a felgyűlemlett gasztroenergiákat, hanem egyből egy csomó hasonló konyhafanatikussal találkozom (legalább virtuálisan). Ez azért is lepett meg, mert egy éve még nem voltunk olyan sokan, mint most, nem volt még gyűjtőoldalunk és nem szerepeltünk a TV-ben sem.

Mint szinte minden kajás blogíronak, az is célom volt, hogy receptjeimet, saját kutyulmányaimat és egy-egy jól sikerült próbálkozást katalogizáljak, megőrízzek az utókornak (akár magamnak is), sőt, egyből elérhetővé is tegyem azok számára, akik érdeklődni szoktak. Így nem kell egy receptet százszor lemásolni (kézzel már úgyis egyre kevesebbet írok és a legtöbb irományom macskakaparás) vagy a kedvenc szakácskönyveket oly gyakran házon kívül tudni.

Megváltoztatta a blogírás a főzési, bevásárlási szokásaimat is (egy ideig a fogyasztási szokásainkat is, de azt gyorsan sikerült visszaállítani normálisra, a fotózás miatt ugyanis egy ideig hideg vagy langyos ebédet fogyasztottunk). Sokkal jobban odafigyelek, hogy mit veszek, meg, milyen alapanyagokat használok és hol szerzem ezeket be. Jobban örülök és sokkal jobban kihasználom a szezonális zöldségeket, gyümölcsöket – ez főleg annak köszönhető, hogy sok gasztroblogot olvasok, ahonnan inspirációt merítek. Étteremben is jobban odafigyelek, hogy miből készítik az ételeket, igyekszem ellesni a trükköket – akár recept, akár styling téren, és gyakran fogalmazgatok étteremkritikákat a fejemben, bár erre még nem mertem élesben vállalkozni.

Az első év számokban: 99 post-ot írtam, ebből 10 nem tartalmazott receptet. Ez átlagosan havi 8 bejegyzést jelent. A legtöbb recept a Gyors vacsora és a Desszert kategóriákban született, ami azok számára egyáltalán nem meglepő, akik ismernek: (sarkítva egy kicsit) vagy rohanok vagy édességet eszem. A közösségi megnyilvánulásokban – Kördések és VKF-ek nem vettem részt igazán aktívan, sajnos ez is jellemző: a határidők a magánéletben nem tartoznak a kedvenc tényezőim közé, van elég a munkámban. Így, ha nem muszáj, nem szorítom magam merev keretek közé. Angolul sajnos nagyon keveset nyilvánultam meg, pedig nem így terveztem. Az egy év alatt több, mint 50 000-szer nyitottátok ki a naplómat, ami nagyon megtisztelő! Itt a gyorsan szeretném is megköszönni mindenkinek, aki látogatja a blogot, hogy küldtök üzeneteket, hozzászóltok az írásaimhoz és szeretitek a Lila Fügét. Egyre többen vagytok, mostanra naponta kb. 300-an (and counting :)).

2. A főzéshez kapcsolódo dolgok mellett egyéb területeken is változást hozott az életemben a Lila Füge. Már a kezdetektől adott volt, hogy meg kell ismerkednem legalább a Bloggerrel, ami egész könnyen sikerült is (ez nem az én érdemem). Emellett egy csomó más web 2.0-ás alkalmazást megismertem (FeedBurner, Wikipedia, Flickr, del.icio.us, Site Meter), amelyek nem csak a bloghoz kapcsolódóan hasznosak.

Ami viszont a legnagyobb felfedezés, örömforrás és kihívás (a sütés-főzés mellett), és amit szintén A Fügének köszönhetek, az a fotózás. Kezdetben a képeket G készítette, hiszen ő a fotós a családban. Nem is jutott eszembe, hogy én is megpróbálhatnám, úgy álltam a dolgohoz, hogy akkor lesz klassz a blog, ha mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért, és amit a legjobban szeret: én főzök, G fényképez. A gyakorlat nem igazolta az elképzelésemet, aminek több oka is van. Az első és legfontosabb talán az, hogy a LF az én szívem csücske, G-t nem annyira foglalkoztatta az ételfotózás (inkább az evés) mint téma, én pedig tökéleteset szerettem volna. Én több időt voltam és vagyok hajlandó bíbelődni egy-egy beállítással, mostanra ez már ugyanolyan fontos nekem, mint a megfelelő fűszerezés vagy a sütés idő. Ez nem jelenti azt, hogy a képek tökéletesek lennének, á dehogy!, attól még nagyon messze vannak, de óriási örömömet lelem a fotózásban és törekszem rá, hogy egyre jobb képeket készítsek. Az pedig duplán jó, ha G megdícséri az egyik képet (ilyen azért ritkán van).

Ezzel azt hiszem végére is értem az összegzésnek. Ha visszaolvasom, szinte csak pozitív dolgokat találok a leírtakban, így persze nem kétséges (nem is volt az), hogy az első örömteli év után a Lila Füge folytatja kis blogéletét és remélhetőleg továbbra is örömet szerez írojának és olvasóinak egyaránt.

Még nincs értékelve.

Kérjük, értékeljen

Előző cikkVendégeknek vagy csak úgy
Következő cikkRépatorta
2006. szeptemberében kezdtem el írni a Lila füge blogot, ami azóta sok változáson ment keresztül, mindig egyre több és szebb lett. Ma már nem blog, hanem ez az oldal. Persze nekem egy oldalnál sokkal több, mert az életem egyre nagyobb, izgalmasabb, szinesebb része.

26 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Köszönöm a sok hozzászólást, gratulációt. Így is ünnep volt a péntek (még ajándékot is kaptam kedves, figyelmes barátoktól), de ti még inkább azzá tettétek! Mamma, remélem jövő ilyenkorra is marad még a lendületből 🙂 majd beszámolok.

  2. Ez az egyik kedvenc blogom, sok receptedet kipróbáltam, legutóbb most hétvégén a vaníliás mascarponekrémet (eperrel, mert az volt fagyasztva), isteni volt! Én sajnos még nem gyűjtöttem elég bátorságot blogíráshoz, főleg a fotózásbeli hiányosságaim miatt…
    Csak így tovább, jó, hogy vagy!!!

  3. Kedves Lila Füge!

    Gratulálok az oldaladhoz, valamint az első évadhoz! Remélem, még sok követi. Számomra is példaértékű a “munkásságod”, többek között ezt az oldalt olvasva kaptam kedvet (Kicsi Vú-hoz hasonlóan) én is az íráshoz! További sok sikert, inspirációt, jó ötleteket és recepteket kívánok Neked!