A helyzet a Gerlóczy-val

Nem írtam még étteremről se jót, se rosszat, valahogy eddig nem kívánkozott ki belőlem a véleményem (ami ritka). A tegnapi ebéd végül még is arra késztetett, hogy a régóta fogalmazódó észrevételeimnek most mégis hangot adjak itt, hátha meghallja valaki és változást eredményez (fő a pozitív gondolkodás!).


A Gerlóczy kávéház számomra olyan, mint egy kiteljesedére képtelen szerelem. Az a fajta, amit nem akarsz elengedni, pedig valahol a lelked mélyén tudod, hogy nem ez az igazi. Mégis annyi minden stimmel, olyan sok a kellemes emlék, élmény és számos dolog – főleg az alapok, ami miatt azt gondolnád, hogy van esély a változásra – nagyon is rendben van, hogy nem adod fel a reményt. Mégis a végén szinte mindig csalódsz.
Kezdem a pozitívumoknál. Már csak az eredeti elképzelést is díjazni kell. Az elhelyezkedés tökéletes – és úgy tudom, ez nem a véletlen műve, a tulajdonos a kávéházat, majd később a szállodát álmodta ebbe az épületbe, nem az álmához keresett helyszínt. Központi helyen van, mégis meghitt és nem hivalkodó, úgy van ott, ahol, hogy már hiányozna, ha nem lenne. Tökéletesen illik a kis tér hangulatába, vagy talán meg is határozza azt. Sikerült igazi múltszázad eleji kávéházi hangulatot teremteni a Kammermayer téren. A stílus, a berendezés, a konzekvens kivitelezés mind jó ízlésről és igényességről vallanak. Imádom, hogy még a só és bors tartó is tökéletesen illik a képbe.

űő

Tetszett a recept?

- Mutass többet a szerzőtől -