A kedvenc ebédem

Nincs kedvenc ételem. Inkább időszakok vannak mostanában az életemben, kisebb-nagyobb (étel)szerelmek, talán ezeknek is köszönhetően, nem tudok leragadni egy kedvenc mellett. Mégis van kedvenc ebédem. Az, amikor együtt készítjük. És még inkább az, amikor minden tervezést nélkülöz az együtt készítés. A sponteneitás mindig olyan varázslatot hoz a főzésbe, amitől utánozhatatlanul örömteli lesz az étkezés és az étel készítése is. Ez kissé paradoxnak tűnhet, hiszen többször meséltem már, hogy nehezen tűrök meg mást magam körül a konyhában, de úgy érzem ebben is van előrelépés, már nem leszek idegbeteg, hamás is van ott rajtam kívül. Másrészt pedig a közös alkotás nem feltétlenül jelenti azt, hogy végül nem én főzök, mégis sok olyan hatás ér, ami egészen eltérít az eredeti szándékomtól és ennek mostanában nagyon tudok örülni.

Nyári kelkáposzta

Vegyük például ezt a nyári kelkáposztát. H-val megbeszéltük, hogy hoz kelkáposztát, amikor jön csütörtökön. Egyben azt is tisztáztuk hogy főzeléket vagy rakott kelt szoktunk belőle készíteni, mint gondolom mindenki, de másokkal ellentétben, én mindkettőért oda vagyok. Másnap meg is érkezett H és a káposzta. Addigra viszont már kifejezetten idegesíteni kezdett a kis motoszkáló gondolat a fejemben, hogy van a hűtőben néhány szál friss, sütni valü fehér Cumberland kolbász (Sanyának köszönhetően, itt recepttel) a Tuba tanyás főzésről, és azokat jó lenne megenni, mielőtt elutazunk. Aztán a bárányhimlős R2r meglátta a kelt és kérdezte, mi lesz belőle. A főzelék és a rakott kel hallatára megkaptuk a tipikus óvodás “fúúúúúúúj, én abból biztos nem fogok enni” felkiáltást és érdekes módon most nekem is ez volt a véleményem, fúj nélkül. Nem hagyott nyugodni a kolbász, és abban is biztos voltam, hogy az óvodáskorú igencsak lelkes lesz, így csak annyit kérdeztem, hogy mit szólna hozzá, ha a kelt a kolbász mellé készíteném. Legnagyobb meglepetésemre azt válaszolta, hogy “OK, csak legyen benne sonkás szalonna”. Fogalmam sincs honnan tudta, hogy ez ide épp megfelelő válasz. Volt is a hűtőben egy kis darab sonkás (húsos)szalonna, innentől meg is volt a szuper ebéd. Szalonnás, citromos pirított kel Cumberland kolbásszal. Ahhoz képest, hogy rakott kelre készültünk jól összehoztuk négyen az ebédet, pedig Sanya ott se volt.

Recept

1 közepes fej nyári kelkáposzta
10 dkg húsos szalonna
3 szál újhagyma
2 gerezd új fokhagyma
1 ág kakukkfű
1 citrom reszelt héja
1 tk római kömény

A szalonnát vékony szeletekre vágom, nagy serpenyőbe teszem és mérsékelt lángon kisütöm a zsírját. Kiszedem a megpirult szalonnadarabokat, a serpenyőbe dobom a karikára vágott hagymát és az összetört fokhagymát. 1 percig pirítom, majd hozzáadom az egész római köményt. További 1 percig pirítom, majd rádobom a megmosott, csíkokra vágott kelt. Magas lángon addig pirítom, amíg a kel összeesik. Közben hozzáadom a reszelt citromhéjat és a kakukkfüvet. Sózom, borsozom ízlés szerint. A végén öszefogratom a sült szalonnával. Sült hús vagy kolbász mellé remek köret.