Arancini – a risotto útóélete

Emlegettem már egy bizonyos Lipari-szigeteken tett nyaralást, ami sok szempontból a legjobbak közé írta be magát. Ott ismerkedtünk meg az arancinivel és amíg a szigeten voltunk szinte minden nap ettünk belőle. Rizsből készült, kenyérmorzsába forgatott és olajban sült gombócok ezek, különféle töltelékkel töltve. A legegyszerűbb mozzarellát és borsót rejt magában, de létezik paradicsomos ragúval vagy padlizsánnal töltött gombócka is. A neve kis narancsokat jelent, ami formája és a színe miatt indokolt, általában a belseje is narancsos árnyalatot kap a sáfránytól. Éttermekben ritkán találjuk meg az étlapon, inkább délutáni snackként fogyasztják és a pékségek, kávézók kínálatát szinesíti.

Arancini

Én ritkán szoktam kifejezetten arancinit készíteni (ha valaki erre vállalkozna, itt remek receptet talál) inkább a maradék risottót szoktam új ruhába öltöztetni e képpen. A történet valójában úgy igaz, hogy ha arancinit szeretnék készíteni több risottót csinálok, mert olyan még nem fordult elő, hogy nálunk risotto csak úgy megmaradjon. A maradékot másnap utánafűszerezem, hozzádok még egy kevés sajtot, egy tojást, bepanírozom és bő olajban kisütöm. Paradicsomos ragúval ebéd, magában uzsonna, salátával könnyű vacsora. És isteni!

Recept (10-12 golyóhoz)

2 bögre maradék risotto (recept itt és itt és itt)
10 dkg mozarella
1 csipet sáfrány
2 tojás
3 dkg parmezán
zsemlemorzsa
só, bors szükség szerint

A maradék (hűtőben tártolt vagy frissen főtt, de kihűlt) risottóhoz hozzákeverem a sáfrányt, a reszelt parmezánt, a kissé felvert tojást és ha kell utánaízesítem. Kisebb narancsnyi gombócokat formázok belőle és minden gombóc közepére egy darab mozzarella sajtot teszek. Felvert tojásba, majd zsemlemorzsába forgatom és bő olajban kisütöm. Amikor minden oldala aranybarnára sült, papírtörlőre szedem és melegen kínálom.

Tetszett a recept?

- Mutass többet a szerzőtől -