Baklava

Tanulság, hogy amíg kísérletezek egy recepttel, kisebb tepsire átírom, addig nem szaladgálok le a játszótérre, amíg sül a sütemény, hiába vagyok szinte biztos benne, hogy a sütési idő nem lesz sok. Persze, hogy pont azzal a 7 perccel lövök túl a célon, amíg nem sikerül időben elindulni, mert még egyszer be kell préselnie magát R2r-nak a baba hintába, amibe már igazából nem fér be. Ennyi baja van ennek a bakalvának – egy kicsit túlsült. Különben büszke vagyok rá. Azért készítettem, mert a hétvégén megvesztem valami pisztáciás édességért. Nem volt itthon pisztáciám és nem volt bennem elég erős az akarat, hogy átmenjek érte Pestre. Ezért inkább olyasmit sütöttem, ami szerintem pisztáciával az igazi. Logika? Az nincs benne, de a baklava nagyon jó mandulával és mogyoróval is.

A baklava az egész Közel-Keleten és Kelet-Európában népszerű édesség, rengeteg helyi változatban készül, eltérő, hogy milyen fűszereket, magokat, egyéb ízesítőket használnak. Én a viszonylag egyszerű verziót szeretem, nem adok hozzá se sok fűszert – szoktak szerecsendiót, szegfűszeget vagy csillagánizst is tenni bele, se rózsavizet, ahogy az arabok gyakran készítik. Azt szeretem, ha a magok íze dominál.  Valahol azt olvastam, hogy nem szabad aprítógépben összevágni a magokat, mert így több olaj oldódik ki a magokból és nehezebb lesz tőle a sütemény. Nem tudom igazán, hogy ezt a töménységet – rengeteg vaj és cukros szirup – lehet-e még valóban fokozni, de tény, hogy szeretem késsel kergetni a deszkán szétszaladó magokat, fel sem merült még bennem, hogy gépbe tegyem őket. Az is fontos tényező itt, hogy ki mennyire szereti finomra vágni a magokat, én a rusztikusabb változatra, vagyis a kicsit nagyobb magokra szavazok.

A recept 20×26 cm-es tepsire szól. Általában nagyobb adagokat adnak meg, de szerintem ez egy 3-5 fős családnak pont elég. Így senki nem tudja túladagolni ezt a szuperédes desszertet és nem is marad belőle annyi, hogy 3 nap múlva fel kelljen áldozni magam, hogy mégse menjen kárba a maradék. Egy hétig eláll, de addig sosem bírja, viszont összeragad a belünk.

Recept

Sziruphoz:
20 dkg cukor
1,5 dl víz
1 ek frissen facsart citromlé
2 rúd fahéj
1 vaníliarúd
1,25 dl méz

Süteményhez:
15 dkg mogyoró durvára aprítva
10 dkg mandula durvára aprítva
20 dkg vaj
16 réteslap
3 ek cukor

A vaníliarudat felhasítom, magjait kikaparom. Elkészítem a szirupot: a cukrot, a vizet, a vaníliarudat és a magokat, és a fahéj rudakat kis lábosba teszem. Közepes lángon felforralom, amikor felforrt és a cukor feloldódott visszaveszem a lángot és 10 percig gyöngyöztetem. Hozzákeverem a mézet, újra felforralom, majd hagyom kihűlni.

A vajat felolvasztom. A sütőt 180 fokra előmelegítem. A süteményhez a 20×26 cm-es sütőformát alaposan kivajazom – érdemes olyan formát választani, ami nem sérülékeny, vagy  nem sajnáljuk az alját, mert a formában, sütés előtt fel kell vágni a süteményt.
A réteslapokat kettéhajtva fogjuk felhasználni, ha kell méretre vágom őket és nyirkos konyharuhába teszem. Egy lapot kettéhajtok és a formába teszem. Alaposan megkenem olvasztott vajjal és egy következő lapot fektetek rá. Ezt szintén megkenem és addig ismétlem a műveletet, amíg 4 kettéhajtott lapom, azaz 8 réteg lesz a formában. Bőségesen megszórom durvára vágott magokkal és 1 ek cukorral. A következő kettéhajtott réteslap mindkét oldalát megkenem vajjal, hogy a magokhoz ragadjon hozzá, ne váljon majd el tálaláskor. A rétegezést ugyanúgy folytatom, ahogy előzőleg, 8 réteg réteslap után ismét az aprított magok következnek. Ismét egy mindkét oldaláról megkent kettéhajtott réteslap következik, majd további 3, amíg elérem a 8-at. A tetejét is jól megkenem vajjal, majd egy egészet kissé lenyomkodom és hagyom 10 percig állni. Éles késsel felvágom 12 téglalapra, amelyeket utána átlósan kettévágok, hogy háromszögeket kapjak. Előmelegített sütőben 40-45 percig sütöm, amíg szép világosbarnára sül.
A sütőből kivéve 5 percig hagyom pihenni, majd meglocsolom a hideg sziruppal – először a széleken és a vágások mentén, végül mindenhova locsolok a szirupból. Hagyom teljesen kihűlni – kb. 8 óra. Hűteni nem szabad!