Csokifondant kétszer

Néhány hete Szántó Tibor csokoládékurzusán vettem részt a Nemzetközi Borakadémia szervezésében. Nem akarom kifogni a szelet Tibor vitorlájából azzal, hogy az ott tanultakból akár csak kis részleteket itt megosztok veletek, mert egy nagyon jól felépített anyagot csak gyengítenék ezzel. Az alapfokú szeminárium egy estés program és nagyon megéri mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel a csokoládé (a kurzus után csak még jobban fogja!) és az, hogy milyen minőségű ételeket fogyaszt. A saját életemre vetítve egy jótanácsot szeretnék csak itt tolmácsolni: állandó vita minden családban, hogy kapjon-e a gyerek csokoládét. Lehet rajta vitatkozni, de a végén úgyis kapni fog. Viszont nagyon nem mindegy, hogy milyet (és persze az sem, hogy mennyit, de ez már tényleg családi ügy) – a húsvéti nyuszik és csokimikulások nálunk zsigeri döntés alapján kerültek tiltólistára (a bevonómassza kifejezés miatt) egyelőre csak elviekben, de idén már valószínűleg a gyakorlatban is. Ezek a gyerekmágnesek rossz minőségű kakaóbabból származó minimális csokoládétartalommal, rosszabb esetben pedig 0% kakótartalommal bírnak, kakóvaj helyett hidrogénezett növényi zsiradékot, szintetikus vanilint és rengeteg cukrot tartalmaznak. Szörnyen hangzik ugye? Legyen az az egy csokinyuszi jó minőségű! Uff.

Gondolom senkit nem ér váratlanul, hogy hamarosan a felsőfokúnak nevezett kurzusra is ellátogatok, hiszen én imádom a csokoládét. Ezért is készítettem el egy nagy klasszikust a múlt héten: Gordon Ramsey híres csokifondant-ját. Egyből kétszer is. Először egy baráti ebédre készült, amit Eszterrel és Annával közösen készítettünk és majd a TV-ben viszont fogtok látni. Itt a körülmények miatt nem lett tökéletes – persze ez az én hibám is volt, mert ilyen helyzetben jó előre elkészíthető desszertet kellett volna választani, nem olyat, amit a sütőből azonnal az asztalra kell tenni és fogyasztani. Ez annyira idegesített, hogy a hétvégén korrigáltam a csorbát. Az első alkalommal az mentett meg, hogy a fondant-hoz feketeribizli sorbet-t készítettem, ami a gyümölcsnek köszönhetően csuda finom lett. Még a nyáron kaptam 1/2 kg feketeribizlit egy barátnőmtől, aki egy nénitől vásárolta valahol az út mentén. Azonnal lefagyasztottam – másnap mentünk nyaralni, és most került csak a kezem ügyébe. Isteni nyárízű sorbet lett belőle. A hétvégén dulche de leche fagyival a tetején ettük a fondant-t, mit mondjak, úgy se volt rossz (főleg, hogy most tényleg folyt a közepe, ahogy kell).

Recept (kb. 3/4 l sorbet-hoz)

1/2 kg feketeribizli
3,5 dl víz
18 dkg cukor
1/2 citrom frissen facsart leve
2 ek feketeribizli likőr
A cukorból, citromléből és vízből szirupot főzök (felforralom). A gyümölcsöt megmosom és a sziruphoz adom. Egyet rottyantok rajta, majd kis lyukú szűrőn átpasszírozom. Hozzákeverem a likőrt és fagyigépben krémesre fagyasztom. A legjobb azonnal tálalni, de pihenhet egy keveset a mélyhűtőben is.