Csupa szilvás pite

Szilvaszezonban szilvás pitét sütni alap. Ez a mostani annyiban más, hogy már hetekkel ezelőtt elindult gondolatban, amikor még nem is volt igazán szilva hangulat. Kipakoltam a régi konyhát és találtam az egyik polcon egy évek óta ott bujkáló cukor nélkül eltett szilva lekvárt. Anyuval megállapítottuk, hogy magában ehetetlen, sütiben a helye. A szilvás papucshoz és hasonló nehéz, hájas tésztával elkövetett mutatványokhoz még túl meleg van, ezért inkább egy viszonylag könnyű desszertet, egy klasszikus pitét tettem vele töményebbé.

Nem bántam meg, a szilva íz rengeteg dimenziója bukkan fel így a pitében: sok éves szilva lekvár, érett szilva és puha ringló formájában. Az ízekért felel még némi vanília, egy kevés kubai rum és nem túl sok barna cukor. Ma csak ezt ettem, már nincs is belőle sok, de szerencsére a lekvárból maradt még. Lesz ismétlés.

Recept

25 dkg liszt
5 dkg cukor
1/2 tk só
20 dkg vaj
5 ek hideg víz

80 dkg szilva és ringló vegyesen, kimagozva, szeletekre vágva
2 ek szilva lekvár kávéskanálnyi darabokban
1 vanília rúd
5 ek barna cukor
1 dl rum
1 ek liszt

A gyümölcsöt megmosom, kimagozom és szeletekre vágom. Nagy tálba teszem és összekeverem a cukorral, kikapart vanília magokkal, rummal, sóval, liszttel. Belekanalazom a szilva lekvárt is és jól összekeverem. A sütőt 180 fokra előmelegítem.
Késes robotgépben vagy keverőgépben elkeverem a hideg vajat a liszttel, hozzáadom a sót és a cukrot, majd annyi hideg vizet, amennyitől összeáll a tészta, de nem lesz ragacsos. Fóliába csomagolom és fél órára a hűtőbe teszem. Kiveszem a hűtőből, kinyújtom és piteformába simítom a tésztát, a szélein hagyom lelógni. Beletöltöm a gyümölcsös keveréket, a lelógó tésztát pedig ráborítom a gyümölcsre – nem kell, hogy teljesen befedje, ez egy rusztikus pite. Előmelegített sütőbe teszem és 45 perc alatt készre sütöm – akkor jó, ha a tészta aranybarna, a töltelék pedig középen is bugyog. Kiveszem, hagyom langyosra hűlni és szeletelem.