Láttalak egy pálinkakóstoló vetélkedőn, és amikor bemutattad a gönci barackpálinkát, könnyes volt a szemed, megremegett a hangod. Mikor és miért lett ennyire szívügyed a gönci barack?

Vállalom, mindig elérzékenyülök, amikor ez a téma. Hiszek abban, hogy ez a gyümölcs és a belőle készült termékek ki tudják emelni az abaúji térséget abból a nihilből, illetve sereghajtó mivoltából, amiben van. Azt is érzem, hogy ez nekem sorsszerű: ezzel kell foglalkoznom. Azzal, hogy merjük használni azokat az adottságainkat, amit kaptunk a Jóistentől (hegyek-völgyek, várak, biblia, gönci barack). Legyünk rá büszkék, adjon ez tartást számunkra;

hogy a barackot minden lehetséges formában feldolgozzuk, hogy megkerülhetetlenek legyenek ezek a termékek a boltok polcain;

hogy adjuk hírül ország-világnak hogy itt vagyunk – jöjjetek el hozzánk; és akik eljönnek, azok essenek szerelembe a térséggel és legyen bennük állandó vágyakozás a visszatérésre. Kicsiben persze megvannak a saját érdekeltségeink, mi is gönci barackot termelünk, abból pálinkát állítunk elő, van vendégházunk. Már csak azért is, hogy ne a Holdat ugassam úgy, hogy nincsen hozzá semmi közöm…

 

Mit tud a Zemplén és általában ez a terület, amitől a gönci barack különleges?

A Hernád-völgyében, a Zemplén lábánál vagyunk, ami ad egy sajátos mikroklímát. A baracknak első sorban meleg kell és csapadék. Szerintem a harmatnak is van jelentősége.

Ha reggelente felmegyek a kertbe, még ha 40 fok is volt előtte, és sehol semmi csapadék, reggel akkor is van harmat – ez felfrissít.

Ebből a gyümölcs is kap – ahogy a mi bőrünk a testápolót, úgy szívja be a barack is a nedvességet magába. A gyümölcsösöket a domb tetejére telepítjük, tehát a fagyveszély nem annyira kritikus nálunk. Az alföldi tájakhoz képest a gönci fák később kezdenek el virítani.

Pontosan hol és mit nevezünk gönci baracknak?

Gönctől Miskolc külterületéig több mint 40 település jogosult a gönci kajszibarack, mint földrajzi eredetvédett megjelölés használatára, ezen túl hungarikumként is definiált gyümölcsről van szó. Közben a gönci barack egy fajta is a kajszik közül, amit az ’50-es ’60-as években kísérleteztek ki arra a klimatikus adottságra, ami itt van nálunk. Ugyanilyen erdetvédelem alatt áll még a kecskeméti barack is egyébként.

Lehet mondani, hogy ennek a térségnek a kajszi a legfontosabb terménye?

Váralján nagyjából minden második család foglalkozik ezzel, de csak mint értékesíthető alapanyaggal. Az hiányzik, hogy ebből a termékből csináljanak valamit, lekvárt, szörpöt, bármit. Ehhez nincs sajnos bátorság, mert nem hisznek abban, hogy el tudják adni, vagy nem kívánják felvállalni egy vállalkozás indításával és működtetésével járó kockázatokat, nehézségeket.

 

 

Milyen odafigyelést igényel a barack?

Sokkal problémásabb, mint a szőlő. Tudományos oka vagy magyarázata nincs ezeknek a tüneteknek (ami egyébként országos probléma), de egy szépen beállt ültetvényben az ötödik-hatodik évben elkezd fogyni a tőszám, van, hogy teljesen elhal a korona, csak idő kérdése, hogy mikor pusztul ki a fa. Konkrétan senki sem tudja, hogy mi a probléma: ha van rajta sapka, ha nincs; ha hideg a tél, ha enyhe; ha sok az eső, ha kevés. A barackhoz olyan szakember kell, aki picit más módon áll a kérdéshez: mi már nem csak a lombot, a levelet, a termést figyeljük, hanem a növény gyomrát – a gyökérzetet és a talajt is.

A férjeddel együtt 2011 óta viszitek a Bestillo Pálinkaházat. Hogy kezdődött ez a történet?

Közgazdászként végeztem, ’96-ban tanácsadó lettem, 2000 őszén váltani szerettem volna, egy hétvégi céges fejtágításról úgy jöttem haza, hogy felhívtam a férjemet, hogy menjünk ki egy évre Ausztráliába. A szervezés során derült ki, hogy Új-Zélandon vannak kint elszármazott rokonok, ismerősök.

Van, amikor úgy érzed, meg kell lépned valamit, és akkor úgy rendeződnek a szálak, hogy minden gördülékenyen megy.

Ez egy ilyen pillanat volt. Két évig éltünk Új-Zélandon, hazajöttünk, itthon próbálkoztunk állásinterjúkkal, de nem jött össze. Nem az volt a mi utunk. Aztán az egyik hétvégén lementünk a szüleinkhez, és a férjem, Gábor mondta, hogy haza szeretne költözni. Én ezt annyival egészítettem ki, hogy rendben, de akkor valamit csináljunk ott. Valamit, ami saját. És akkor Gábor rávágta, hogy csináljunk egy pálinkafőzdét Boldogkőváralján – és megcsináltuk.

Értettetek a pálinkakészítéshez? Vagy a vendéglátásnak, gaszronómiának bármely területéhez?

Gábor nagyszülei régen a TSZ időkben pálinkafőzéssel foglalkoztak, ennyi közünk volt hozzá. Gyerekkorunkból tudtuk, milyen az, amikor főzés van, de akkor csak azt értettem, hogy ott meleg van, és hogy édesapám a pálinkafőzést követően aceton-szagú ruhában jön haza. Nemhogy a gasztronómiához nem konyítottam, de még az otthoni konyhát sem vezettem, addig gyakorlatilag úgy éltünk, hogy a szüleink főztek ránk. Új-Zélandon aztán elkezdtem otthon sütögetni. Pepecselős volt, de szerettem. Egy idő után mi már nem bírtuk megenni, a barátaink javaslatára elkezdtük értékesíteni. Az egyik kint élő ismerősöm pedig csatlakozott a süteménykészítéshez, majd az ő ötlete volt az is, hogy pályázzuk meg egy golfklub konyhájának a működtetését. Miért ne? Megpályáztuk, megnyertük. Így kerültünk a vendéglátásba.

A gönci barack Vigasságnak is te vagy a szervezője. Érzed ennek kapcsán azt a fejlődést, amit szeretnél látni a térségben?

Csírájában látom, most is megkeresett az egyik gyerekkori barátunk, hogy akkor ők elkezdenének barackkal foglalkozni és lekvárt főznének. Lehet, hogy csak én vagyok kicsit türelmetlen, mert nagyon hiszek abban a sok lehetőségben, ami itt van, de a folyamat egyelőre lassú. Szeretném, hogy 15-20 év múlva ez a térség ott legyen, hogy minden, ami kajszi, mi produkálni tudjuk magas minőségben, megkerülhetetlen módon.

Nagyjából az a minta van a fejemben, ami Wachauban már bevált. Ahol a barackra úgy tekintenek, mint a térség legnagyobb ajándékára.

Emblematikus, mindenhol megjelenő termék, amit megbecsülnek, hiszen ebből élnek a családok a termelőktől a vendéglősökig és a vendégházak üzemeltetőjéig mindenki. Itthon is jó lenne ezt látni.

2 HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írd be a kommented!
Kérjük, írd be a neved