Ételfotózás

Egy kicsit később mint a többi szorgos blogíró, én is elkészültem a fotózásról megfogalmazott gondolataimmal. Aubergine-nek köszönöm a kördést. Ezennel tovább is adom a stafétát bárkinek, aki szeretne a témába nyilatkozni. Majd jelezzétek, hogy hol olvasható az értekezésetek a témában!
Jó kis téma, de egy kicsit bizonytalan vagyok, hogy mit tegyek közkinccsé, még én is tanulom… Például innen, és innen, és vagyok olyan szerencsés, hogy elsősorban itthon, a férjecskémtől.

1. Hogyan?
Mindenki ezzel kezdi, de nagy igazság, így én is leírom: a természetes fényt semmi nem múlja felül, főleg, ha nem profi fotósokról és jól felszerelt műteremről beszélgetünk. Úgy esett, hogy a blogot szeptemberben kezdtem írni, így fenállása óta több sötét és szürke hónapot élhettünk meg együtt, mint naposat. Az sem segít sokat, hogy gyakran jobban beszippant a munkahelyem mint szeretném és általában este főzök, ilyenkor sincs túl sok napfény…
Ebből egyenesen következik, hogy ha nincs lehetőségünk nyáron és nappal fotózni, a világítást mégis meg kell oldani valahogy. Tapasztalataim szerint a lágy, de nem meleg fény működik a legjobban. Vagyis, nem használok vakut (az hideg fény ugyan, de egyáltalán nem lágy), ugyanakkor nem elég jó az étkezőasztal feletti központi világítás sem (az meleg fény, sárgás-vörös lesz tőle minden). Házilag fejlesztett műtermem egy Ikea asztali lámpából és egy diaátvilágító-dobozból áll.

Ha a világítás nagyjából megvan, nagy segítség még, ha deríteni is tudunk. Ez nem olyan bonyolult, mint ahogy hangzik, de annál többet ad a képhez. Arról van szó, hogy a fényt, amit a fotózás tárgya az egyik oldalról kap, a másikon oldalon visszaderítjük (pl. egy fehér papírlappal), így eltűnnek a felesleges árnyékok és mindkét oldalon kap fényt a téma. Lágyítja a kontrasztokat is.
Nagyon jó, kicsit talán hatásvadász eszköz a játék a mélységélességgel. Ez bonyolultabb fotótechnikai kérdés, nagyon leegyszerűsítve arról van szó, amikor a közel lévő tárgy éles, de a távolabbi már életlen, attól függően, hogy meniyre van nyitva a blende. Közepesen okos gépek már maguktól is megoldják ezt a feladatot, főleg, hogy ha messzebbről zoomolunk a tárgyra. Legjobban persze manuálisan lehet beállítani. Az én gépem egy Panasonic Lumix DMC-FZ20, mindkét módszerrel sikeresen teljesíti a feladatot.
Nagy segítség még a makró funkció, ami azt teszi lehetővé, hogy a tárgyat egészen közelről fotózzuk.

2. Mit?
Ezzel a fotózás mikéntjét nagyjából összefoglaltam, legalábbis abban a mélységben, amivel tisztában vagyok. A következő fontos szempont a Mi? kérdés megválaszolása. Ez megint egy elég kézenfekvő szempont: lehet, hogy az étel, amit elkészítünk nagyon finom, de az sem árt, ha jól is néz ki. Sőt, az is kifejezetten jót tesz neki, ha a fotózásra előkészítjük (a modelleket is felcicomázzák, az ételek is kaphatnak egy kis extra figyelmet, ha már lefotózzuk őket). Nem véletlenül külön szakma a foodstlying.
Kezdem a tányérral: nagyon fontos, hogy milyen a színe, a formája, van-e rajta minta és hogy mekkora a tányér. Én úgy tapasztaltam, hogy sokkal könnyebb kis méretű tányéron kis mennyiségű ételt elrendezni, valahogy jobban mutat. Szín és minta tekintetében meg kell találni azt, ami a legjobban illik az adott ételhez, ez ízlés kérdése. A karakteres tányérokkal (akár minta, akár szín tekintetében) én gyakran gondban vagyok, nagyon el kell találni, hogy mi éppen a jó.
Az ételeket önmagukban is szoktam egy kicsit díszteni, saját alapanyagukkal – ez a szokásos petrezsem, pirospaprika, só, bors, vagy bármi más, amit érdemes kiemelni kategória.
Amikor elkezdtem a Lila Fügét és ezzel a fotózást, szigorúan csak az ételek megörökítésére koncentráltam, közben viszont rájöttem, hogy ha egy kis hangulatot is teremtek az étel körül, akkor sokkal kívánatosabb lesz. Megint ízlés kérdése, hogy ebbe a kategóriába kinek mi fér bele. Jelenleg ennek határait próbálom saját magam számára is meghatározni. Nem célom, hogy művészi fotókat készítsek, ezért a kiegészítőket is úgy válogatom össze, hogy azok az étkezéshez vagy az alkalomhoz kapcsolódjanak. Most azt gondolom, hogy nem tennék pl. növényeket a képbe, mert az nem kapcsolódik szorosan a témához, de lehet, hogy ez majd megváltozik… Nagyon jól működnek a színes alapok, mint az abrosz, alátét, de akár valamilyen csomagolópapír is, különösen akkor, ha végtelennek tűnő hátteret (holker) tudunk velük létrehozni. Arra persze nagyon kell figyelni, hogy ne kerüljön semmi oda nem illő a háttérbe – ehhez pedig hely kell.

Mikor?
Azt hiszem ez az utolsó szempontom. Az igazán szép fotóhoz idő kell. Nyilván nem kell órákat tölteni egy hobbiból készülő blogra kerülő fotóval, de egyéni igényektől függően azért rá kell szánni valamennyit. És nem mindegy, hogy ezt mikor tesszük. Több próbálkozás után végre eljutottam odáig, hogy az étkezés után készítem a fotót. Így nem hűl ki az étel mielőtt elfogyaszthatnánk és a nyálam sem csöppen a fotózott tányérra.