Kovácsolódni látszik a magyarul ételekről a világlálón naplót írók közössége. Ezzel a mondattal sikerült kikerülnöm minden idegenyelvű kifejezést, tettem mindezt azért, mert a következővel nem lesz ilyen egyszerű a helyzet. Zsófi a Kakaós csigáról “megtaggelt”. Először megrettentem, amikor ezt jelezte egyik hozzászólásában, mert hirtelen nem ugrott be, hogy mit is szeretne ezzel jelezni. Azóta eszembejutott és most örülök, mert ez nagyon jó móka, köszi Zsófi!
Két dologról is van szó: megjelent egy cikk az idexen, amiben megkísérlik összegyűjteni gyermekkorunk jellegzetes ízeit. Ezen felbuzdúlva Nemisbéka az nemzetközi foogbloggerek között népszerű láncjátékot indított útjára: megjelölt három kolleginát, hogy írják le ők is véleményüket, emlékeiket, listázzák kedvenceiket vagy a rettegett, utált ételféleségeket, ezután ők is továbbadják a labdát. Így került hozzám is lánc, íme a listám:

1. Sláger szelet
Utáltam. Azért csúnya dolog ezt mondanom, mert szegény megboldogult nagyapám kedvence volt és ha látogatóba jött mindig ezt kaptuk. Egyet-egyet a húgom és én. Arra nem emlékszem, hogy mennyire tettem akkor nyilvánvalóvá, hogy nemkívánatos ajéndékkal kedveskedik, de az érzésre emlékszem: mindig reménykedtem, hogy valami más kerül elő a táskából. Még az íze is itt van a számban… műnugát bevonómasszába mártva. Brrr.

2. Limó italpor
Ez isteni volt! Csak ügyesen kellet a számba tölteni, nehogy egy szemcse is bent ragadjon a műanyag kis üvegformájú tartóban. Nem ital készítésére vásároltam a sarki trafikban persze, igazi fogrongáló édesség volt.

3. Ziegler ostya
A mai napig létezik, sőt azóta biztos sokat fejlődött a Ziegler ostya gyár (örök optimista vagyok). A klasszikus ostya a kedvencem, azt hiszem vaníliakrémmel töltött volt – nem tudom hol lehetne ma is kapni ilyet (majd megnézem a belinkelt site-on) már régen ettem, pedig rémlik, hogy láttam valahol…

További jó játszadozást és emlékezést, megy tovább a labda: Krisznek, Jojikának és Chili&Csokinak. És persze mindenkinek, aki szeretné folytatni a sort, akár itt a hozzászólások között is!

Még nincs értékelve.

Kérjük, értékeljen

Előző cikkToblerone torta
Következő cikkTúrós sütemény
2006. szeptemberében kezdtem el írni a Lila füge blogot, ami azóta sok változáson ment keresztül, mindig egyre több és szebb lett. Ma már nem blog, hanem ez az oldal. Persze nekem egy oldalnál sokkal több, mert az életem egyre nagyobb, izgalmasabb, szinesebb része.

4 HOZZÁSZÓLÁS

  1. – volt még az a kakaóporral bevont cukor, én azt kaptam mindig nagyapámtól
    -másik nagyiéknál a krumplicukor volt a sláger, húsklopfolóval vertük szét, hogy ehető méretű darabokra hulljon.
    -amit pedig magam bányásztam előszeretettel a hűtőpultok akkori elképesztően gazdag kínálatából, az a szeder és málnahabos fagyira hajazó dobozos cucc volt. Megvesztem érte!