Hideg lecsókrém gyerekeknek (is)

Íme, egy lecsó-variáció, amit a gyerekek is imádni fognak: édes, krémes, kenyérre is kenhetjük, hidegen szendvicskrémként reggelire vagy uzsonnára is ehetjük. De azért tegyük hozzá: a felnőttek is rajonganak majd érte, érdemes jó sokat készíteni belőle.

Hozzávalók:

2-3 evőkanál főző olívaolaj vagy étolaj

1 nagy fehér főzőhagyma vagy édes, fehér salátahagyma

1 gerezd fokhagyma

1 mokkáskanál nádcukor vagy még több, ki, ahogy szereti

4 – 5 db húsos, többszínű paprika

3-4 db inkább húsos mint lédús paradicsom

1 teáskanál pirospaprika

1 késhegynyi füstölt paprika

só, őrölt bors, még cukor

Elkészítés:

A sütőt 200 fokra melegítjük. A lemosott paprikákat egy fémtálcára tesszük és kb. 20 perc alatt, közben egyszer megforgatva, puhára sütjük (lehet a grillen is). Forrón sütőzacskóba tesszük és kb. 2 perc pihentetés után, lehúzzuk a paprikahéjakat, eltávolítjuk a magházat, ereket és magokat. A paradicsomokat leforrázzuk, lehámozzuk és kockákra vágjuk. Közben egy serpenyőben a felforrósított olajon, közepes hőmérsékleten megdinszteljük az apróra szeletelt hagymát és fokhagymát. Hozzákeverjük a cukrot, sót és a piros- és füstölt paprikát és belekeverjük a paradicsomot is. Óvatosan rázogatva kissé összefőzzük és végül hozzáadjuk a sült paprikahúst is. 3-4 perc alatt, kevergetve, magas hőmérsékleten készre főzzük, levét elpárologtatjuk majd botmixerrel kissé pürésítjük. Kóstolás után szánk ízére hangoljuk, majd ha langyosra hűlt, üvegbe tesszük. Hűtőszekrényben tároljuk. Vajjal és zsúrkenyérrel kínáljuk.

Tipp:

Amikor gyerekeknek készítünk lecsót, a paprika- és paradicsomhéjat távolítsuk el. Erre azért van szükség, mert a zöldség- és gyümölcshéjak feltapadnak a bélfalra, nehezen emészthetőek és hascsikarást okoznak. Két éves kor alatt csak hámozott zöldségféléket kapjanak a gyerekek, de később is jobb, ha pucolva teszünk mindent az ételekbe.

 

 

 

 

 

 

 

Még nincs értékelve.

Kérjük, értékeljen

Előző cikkVIDEÓ: Krémtúrós pirítós málnával
Következő cikkAz én lecsó-sztorim (Diana)
"Ami a szívemen, az a szádon" Kreatív tervezéssel, kommunikációval foglalkoztam. Fokozatosan alakult úgy az életem, hogy ma már szinte minden időmet a gasztronómia világában töltöm. Családi örökségem az osztrák polgári konyha és az erdélyi nyárikonyhák receptjei és történetei. Eredeti alapanyagok és elfelejtett ízemlékek után kutatok, amelyeket újrateremtek a konyhában. A főzés és a hozzá kapcsolódó vizuális tálalás számomra kommunikációs csatorna. Esszenciája a játék, szeretet, szenvedély, születés, kutatás, kíváncsiság, tanulás, tanítás. A Diana mosolya blogon ebből lehet inspirálódni.