Jubileumi VKF! – 10.

Először is szeretném megköszönni dibbuknak, hogy felkért a következő VKF! megrendezésére, és tette ezt nem máskor, mint a 10. alkalom kapcsán. Nagyon klassz, hogy ekkora népszerűségnek örvend ez a virtuális rendezvény, amiért természetesen C&V-nak is jár egy elismerő biccentés (és mindenkinek, aki eddig részt vett).
Dibbuk gondolatmenetét is követve olyan témát szerettem volna feldobni, ami valamennyire következik az előzményekből. A Belsőségek elkészítésekor arra kért minket, hogy szedjük elő nagyanyáink receptjeit, evezzünk ismeretlenebb vizekre (már akinek ismeretlen volt persze) és szakadjunk el egy kicsit a divatos ételektől. Megragadott a gondolat, hogy a múltban kotorásszunk, de ugyanakkor szerettem volna, ha a jubileum is valamennyire része a feladatnak. Mit szoktunk évfordulókon csinálni? Többek között visszatekinteni az eltelt időszakra, emlékezni, sztorizni az elmúlt évekről, hetekről, napokról, számot vetni azzal, hogy mi történt velünk azóta, miért és hogyan. Erre buzdítanálak most titeket, kedves blogger társak (bízva abban, hogy kezditek felfedezni a kapcsolatot a 9. és a 10. VKF! között)!
Az már kiderült, hogy írni mindenki szeret – különben hogyan bújtunk volna egymás bőrébe, vagy miért írnánk blogot? Azt is tudjuk egymásról, hogy mindenki szeret főzni, és kezd már az is kiderülni, hogy ki mit szeret leginkább, ki miben jó, és kinél mit érdemes keresni. Én azt kérem tőletek, hogy (menjetek le alfába és) gondoljátok végig, hogy mi vagy ki az, aminek/akinek a főzési szenvedélyeteket köszönhetitek, mi az az egy étel, ami felsejlik gyerekkorotokból, ki az a személy, aki meghatározó volt és mit sütött-főzött ő. Próbáljátok megtalálni azt, aki/ami visszagondolva a legnagyobb hatással volt rátok és aminek köszönhetitek azt, hogy finomakat főztök és szeretitek csinálni.
Albanánál adja magát a megoldás Pirikenagyival (reméljük lesz érdekes recept a kedves történet mellé). Ismerek olyan családot, ahol a karácsonyi fahéjas keksz oly mértékben a családi genetika része, hogy felbomló románcoknál komoly kérdés (volt), hogy viheti-e a távozó ex-szerelem a receptet vagy sem (természetesen az utóbbi, és a felvetés kapcsán most azon gondolkozom, hogy ha írnának blogot, vajon közkinccsé tennék-e a receptet?). Pár hete egy szoba átrendezése során megtaláltam anyukámnál az első szakácskönyveimet. Nem is emlékeztünk rá, hogy volt ilyenem, mindkettőnk számára az újdonság erejével hatott, hogy 7-8 évesen is szívesen ténykedtem a konyhában, pedig valóban…

Pom Pom meghív uzsonnára


Vannak szerencsések, akik a nagymamájuknak és az anyukájuknak köszönhetik a konyha szeretetét, és vannak olyanok, akiknek ez valaki egészen más személyhez, vagy akár egy szakácskönyvhöz, étteremhez, egy adott ételhez fűződik. Itt a remek alkalom, hogy köszönetet mondjunk múzsáinknak, akik lehet, hogy nem is tudják, hogy azok, de az is lehet, hogy mi is csak most jövünk majd rá. A minél személyesebb sztori mellé kéretik receptet is mellékelni, hiszen a VKF! egyik lényege a receptgyűjtés. Kívánok mindenkinek kellemes nosztalgiázást és várom a remek és kedvenc recepteket!

A pályaműveket november 9-ig kérem szépen megjelentetni, illetve eljuttatni a lilafuge@freemail.hu-ra. A részvételi feltételek a szokásosak.

Tetszett a recept?

- Mutass többet a szerzőtől -