Kedvenc klasszikusok: chocolate chip cookie

Akár kezdődhetett volna a sorozat ezzel a recepttel, mert nagyon sok köze van a chocolate chip cookie-nak az első konyhai kalandozásaimhoz. Akkoriban lehetett itthon kapni Shoprite csokichips-et és ezen felbuzdulva szerettem volna amerikai csokis kekszeket sütni. És ha már , akkor törekedtem a tökéletes cookie elkészítésére, rengeteg receptet kipróbáltam. Mindez a gimis éveim végére tehető, vagyis maradjunk annyiban, hogy jó rég volt.

Azóta már nincs Shoprite – mint ahogy nem alkalmazunk amerikaiakat középvezetői szint fölött minden pozícióba (nem sajnálom, nem is volt jó) és részben a sok költözésnek köszönhetően a tuti receptet elhagytam. Szegény chocolate chip cookie helyét átvették egyéb finomságok és néhány hete vettem csak észre milyen régen készítettem utoljára. Hiáynzott. Nekiláttam hát a recept feltámasztásának, több széria is elkészült mire végre megmaradtam ennél, illetve ezt a receptet adaptáltam itthoni viszonylatokra. Így semmi beszerezhetetlen hozzávaló után nem kell koslatni (nem mintha olyan sok lenne a receptben eredetileg). Érdemes a teljes cikket elolvasni, de a biztonság kedvéért az aranyszabályokat idegyűjtöm belőle:

1. A chocolate chip cookie langyosnál kicsit melegebben az igazi.
2. A tésztát pihentetni kell 36 órát (tényleg! kipróbáltam 20, 24 és 36 óra pihentetés után és az utolsó az igazi). A tojás nedvessége így mindent átjár, a barnacukornak pedig van ideje kibontakozni és mély, karamelles ízt adni a keksznek.
3. Nagy gombócokat kell sütni. Legalább golflabda méretű, de inkább kicsit nagyobb tésztát kell kiporciózni és nem lelapítani, el for szépen terülni magától. Így a közepe mindig puha marad, még másnap is élvezhető lesz a keksz.
4. Nagyon fontos a csoki. Én nem találtam igazán jó minőségű chipset, így maradtam a szimplán jó minőségű BEVONÓcsokinál. Ez azért nagyon klassz, mert a sima csokinál sokkal jobban olvad, így belül a keksz úszik a csokiban. Legalább 60% csokoládétartalmú legyen a couverture csoki, én Lindtet használtam.
5. Sózni kötelező. Nem elég a “sütibe mindig tegyünk sót” szabályt betartani, hanem érdemes a sütőből kiszedett kekszeket azonnak meghinteni nagyszemű tengeri sóval. A karamellás ízt egészen más dimenziókba repíti, a csokinak pedig teret teremt a kiteljesedéshez.

Recept (40-45 kekszhez)

24 dkg sima liszt
24 dkg LisztMix
1 1/4 tk szódabikarbóna
1 1/2 tk sütőpor
1 1/2 tk só
30 dkg puha vaj
28 dkg világos barnacukor
22 dkg sütőcukor
2 tojás
2 tk vaníliakivonat
55 dkg 60%-os csokoládé, ha lehet bevonócsokoládé
nagyszemű tengeri só

Az első5 száraz hozzávalót egy nagy tálban összekeverem. A vajat a 2 féle cukorral robotgépben habosra verem – legalább 5 perc. Alacsonyabb fokozatra kapcsolom a gépet és egyenként hozzákeverem a tojásokat és a vanilíaesszenciát. Egészen lassú fokozaton kanalanként hozzáadom a lisztes keveréket, majd a csokoládét. Éppen csak addig keverem, amíg egyenletes lesz a tészta. Tálba teszem, fóliával légmentesen letakarom és 36 órára a hűtőbe teszem.
Másfél nap múlva a sütőt 180 fokra előmelegítem, a tésztából nagyobb ringló (vagy golflabda, kinek mi tetszik) nagyságú adagokat kanalazok sütőpapírral kibélelt tepsire. Kb. 15 perc alatt készre sül a keksz, 12 perc után nagyon kell figyelni, amint középbarna a kekszek széle és kellemes világosbarna a közepe is, gyorsan kiveszem. Ha túlsül nem lesz lágy a közepe és akkor oda a tökéletesség. A sütőből kivéve azonnal megszórom nagyszemű tengeri sóval, rácsra szedem és 10 percig hagyom hűlni. 15 perc után középmelegen fogyasztva a legfinomabb. (Másnap reggel tejbe tunkolva sem rossz azért.)