Kedvenc klasszikusok: mákos guba
Havas DóraAzok számára, akik újév napján recept után kutattak néhány napot késik ez a bejegyzés, de nem annyira szezonális a mákos guba, hogy ne férne bele még most is a kis eszmefuttatásom. Mákos guba bármikor jöhet, nekem legalábbis. Sokan mondják, hogy elronthatatlan étel, éppen ezért döntöttem tegnap reggel úgy (a maradékot ízlelgetve reggeli után, éljen a masszív túlevés!), hogy mégis írok róla egy-két sort. Nagyon szeretem a mákot, a mákos guba az egyik kedvenc ételem, és eképpen egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon nagyon nem mindegy, hogyan készül.
Ott vannak például a pudingos vanílianyákba dermedt szétázott kifliszeletek, amit sok helyen mákos gubának neveznek. Na, az nem guba. Nem vagyok teljesen elégedett az egyszerű tejben áztatott kifliszeletekkel sem, ami nálunk hagyományosan készül otthon, mert nagyon eltérő eredményt hoz – hol kiszárad, hol pont jó, attól függően, hogy mennyire figyelünk oda.
Nem jó a túl sok mák, de ha kevés, az is baj. Én nem szeretem, ha tocsog a vaníliasodóban és azt sem, ha túl édes. Mézzel, lekvárral locsolgatni, gyömölcsökkel megszórni pedig csak akkor szabad, ha az alapok biztosak. Ebből is látszik, hogy egészen apró részletekbe menően meg tudom fogalmazni, hogy mi nem jó a rossz gubában. Idén megkíséreltem azt is összeszedni, hogy mitől lesz tökéletes.
Szerintem a kalácspudingok irányából kell megközelíteni a témát. Sokkal lágyabb és krémesebb lesz a guba ha nem csak felforralt tejbe áztatom a kifliszeleteket, hanem egy laza krémet főzök tejből és tojássárgájából. Érdemes a krémből egy kicsivel többet készíteni és agyből meg van oldva a sodó is. Ti hogyan készítitek?