Nem lesz többé banán?

Érdekes, tanulságos történet a banáné. Mára az egyik legelterjedtebb déli gyümölcs, olyannyira, hogy az Egyesült Államokban többet fogyasztanak belőle, mint almát, és fele annyiba kerül. Itthon ez csak majdnem igaz, de akkor is. Ha azt vesszük, hogy az alma jó esetben itt terem az országban, a banán pedig sok ezer kilométerre tőlünk, a kicsinyke árkülönbség mégiscsak elgondolkodtató. Az olcsó, hozzáférhető banánt egy kegyetlen gépezetnek köszönhetjük, amely a 19. század elején elérte, hogy az addig ismeretlen, vagy legalábbis egzotikus gyümölcs a világ minden pontján nagy mennyiségben elérhető legyen. Ehhez először az esőerdőket tizedelték meg Dél-Amerikában, utána vasút és kommunikációs vonalakat telepítettek (ez önmagában nem baj), és hűtőberendezéseket építettek, amelyek a szállítás során befolyásolták az érési folyamatot. A “Banánköztásaságokban” szigorú rend és a munkások maximális kizsákmányolása garantálta a múlt század elején-közepén, hogy az a banán, ami 2 hetet bír ki miután leszedték a fáról, mégis eljusson hozzánk időben. A termelők helyzete most sem sokkal fényesebb.

Fotó innen

Gyorsan megszoktuk, hogy a banán az a déli gyümölcs, amihez bármikor hozzájuthatunk, sok gyerek itthon is hamarabb kap banánt, mint almát. Most pedig lassan ahhoz is hozzászokhatunk, hogy a banán jó eséllyel kivonul majd az életünkből. Talán visszakerül a helyére, lesz belőle drága, egzotikus gyümölcs, amihez csak azok jutnak hozzá, akik természetes termőhelyén járnak, de az is lehet, hogy végleg búcsút inthetünk neki. A banán genetikai bázisa már nem létezik – a csak hajtásról szaporítható, mag nélküli növény, genetikailag az egész világon teljesen azonos. A világ minden pontján a Cavendish fajtát esszük – ez bírja a legjobban a hűtőben érlelést és a hosszú szállítást, de nem ez a legfinomabb banánfajta. Elődjét, a sokkal ízletesebb és kevésbé sérülékeny Gros Michelt a múlt század elején megtámadta egy makacs gombafertőzés, ami a hatvanas évekre kiirtott szinte minden ültetvényt. Akkor fedezték fel a Cavendish-t, amire most hasonló sors vár, ezt is megtámadta ugyanis a gombafertőzés, és genetikai bázis híján képtelen a védekezésre. Indiában a régebbi változatok és a vad banánfajták szinte teljesen kipusztultak, így nem nagyon van hova nyúlnia a genetikusoknak, akik azon dolgoznak, hogy megmentsék a világ legnépszerűbb gyümölcsét, amely a rizs, a búza és a kukorica utáni a negyedik legfontosabb élelmiszertermék. Több ezer fajta létezik, de ezek sem ellenállók a fertőzéssel szemben, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a fekete sigatoka gombának ellenálló, jelenleg egyetlen banánfajta egy kalkuttai botanikus kertben található. Furcsa módon a banántermelő mamutcégek nem költenek túl sokat az életképes alternatíva felkutatására. Talán azért, mert ők is belátják, hogy a világ nem arra halad, hogy élelmiszereink több ezer, akár tízezer kilométeres távolságból érkezzenek az asztalunkra? Nem hiszem.

Tetszett a recept?

- Mutass többet a szerzőtől -