„Nézzükmivanitthon” szendvics

Mindenkivel megeseik, hogy kong a hűtőszekrény és a kamrában sincs semmi ehető, mégis muszáj valamit kitalálni, mert a gyomrunk hangosan korog. Nálam ez viszonylag ritkán fordul elő, mert általában nem tudok ellenállni a kísértésnek és összevásárolok mindenféle, akár össze nem illő alapanyagot, ami az adott pillanatban éppen elég csábosan pillant rám vagy integet hevesen a boltban, piacon, zöldségesnél. Néha mégis előfordul hogy kiürül a konyhám de ezt senki nem hiszi el és ilyenkor az ismerőseim hangosan hahotázva mutogatnak rám, hogy “persze, te aztán biztos nem babkonzervet kanalazol a bádogdobozból babapiskótával, mert csak épp ez volt otthon”. És ez igaz. Soha nem lennék képes ilyesmire, inkább éhesen fekszem le és arra gondolok, hogy legalább álmomban fogyok egy kicsit. Vagy, ahogy ebben az esetben is, addig kutatok, amíg találok néhány valahogy mégiscsak összepasszítható hozzávalót és nekilátok valami újnak. Néha olyan jól sikerül, hogy próbálok kis jegyzetet készíteni az agyamban, hogy el ne felejstesm és reprodukálni tudjam – ez általában nem történik meg, de most, hogy van a Lila Füge, egyszerűen leírom és még fotót is készítek róla.

Recept (2 személyre)

2 db pita
1/2 doboz (kb. 2 ek.) Philadelphia (vagy más) krémsajt
8-10 szem dió
1 marék aszalt vörösáfonya
2 körte (vilmos volt otthon éppen)
kb. 10 dkg vegyes reszeltsajt (gouda, mozarella)
Frissen őrölt bors

A krémsajtot a megpucolt dióval, egy kis őrölt borssal és a vörösáfonyával aprítógépben összeturmixolom. A 2 pitát félbevágom, a feleket szétnyitom – kis táskákat kapok így, ezeket megtöltöm sajtkrémmel, körteszeletekkel és reszelt sajttal. Grillfokozatra állított sütőbe teszem és addig sütöm, amíg a sajt megolvad és a pita egy kicsit megpirul. Tálalás előtt még egy kis őrölt borsot szórok rá. Mi nagyon szerettük.