Ottolenghi ebéd

Nem vagyok nagy húsfogyasztó. 20 éves korom körül a vörös húsokat száműztem az étrendemből. Nem volt a döntés mögött ideológia, nem esett jól, nem kellett. Néhány éve ezt felülírtam és a jó (értsd kiváló) minőségű húsokat, elsősorban marhát, borjút és bárányt visszavezettem, a pulykát pedig teljesen kizártam. Most épp azon dolgozom, hogy a csirke kikerüljön az étrendünkből, mert amit kapni lehet, annak nem sok köze van a valódi csirkehúshoz, olyasmit pedig nem szeretek enni, amiről nem tudom biztosan, hogy micsoda. Ez nehéz ügy, mert gyakran gyorsan kell valami értékelhető ételt összedobni és erre a csirke nagyon is alkalmas lenne. Ennek a folyamatnak az az eredménye, hogy a hús majdnem hogy ünnepi étel lett nálunk. Amikor húst eszünk, az valóban jó minőségű és különleges. Ha nagyon szeretnék emögé egy kis aktivizmust is tenni azt mondanám, hogy ezzel szeretnék az állatok tömegtenyésztése ellen tiltakozni és valahol van is ebben igazság – szörnyű minőségű a legtöbb hús, amit kapni lehet, akkor pedig mi értelme van?

Rengeteg ízletes ételt eszünk úgy is, hogy nincs benne hús. Nemrég megtalált egy szakácskönyv, ami pont erről szól. Nem tudom letenni.

Yotam Ottolenghi: PLENTY

Utoljára a Casa Mosro könyvvel estem ekkora szerelembe. Most Yotam Ottolenghi PLENTY című szakácskönyve az, amit szeretnék az elsőtől az utolsó receptig kipróbálni, megízlelni, megvalósítani. A múlt heti WAMPon szereztem be és azóta – amikor épp nincs a kezemben – képek villannak az agyamba, fűszerek illatát érzem és receptek neveit igyekszem felidézni, amelyeket a könyvben láttam. A recept, ahol a könyv kinyílt, amikor a kezembe vettem és aminek láttán azonnal tudtam, hogy kell nekem, egy sóskával és szumákkal készült, fetával tálalt sült vajbab ételé (Fried butterbeans with feta, sorrel and sumac). Még nem készítettem el, de azóta már tudom, hogy még sok hasonlóan izgalmas zöldséges étel van a könyvben.

Egészen pontosan csak zöldséges ételek vannak benne. Ottolenghi nem vegetáriánus, de viszonya a zöldségekkel mégis szorosabb, fantáziája pedig lenyűgöző, így egy vegetáriánus könyv szerzőjeként is nagyon hiteles. Zöldségételei könnyen érthetőek, vonzóak és különlegesek. Amikor belelapoztam a könyvbe, azt hittem azért tetszik ennyire, mert én is sok hasonló ételt készítek. Gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ez így nagyon nagyképű. Ottolenghi receptjei ismerős alapanyagokból építkeznek ugyan, de mindegyikben van valami ötlet vagy szokatlan ízpárosítás, amitől egészen más dimenzióba kerül az adott fogás (közben megnéztem a honlapot, így aposztrofálják magukat: Our food is familiar and straight forward, yet highly innovative. :)). Rengeteget lehet belőle tanulni és közben iszonyú jókat enni.

Tetszett a recept?

- Mutass többet a szerzőtől -