Bloggerként elég régóta szem előtt vagy, de pontosan hogy kezdődött a történet?

Nem volt túl mozgalmas előéletem: 15 évig középtávfutó, ötszörös európa bajnok, országos csúcstartó voltam két távon. 24 évesen egy sérülést követően abba kellett hagynom, ami lelkileg is megviselt és igazából nem is tudtam jól felállni utána. De sportolóként mit tud tenni az ember? Már a sérülést megelőzően is készültem arra lélekben, hogy egyszer majd vége lesz a futásnak. Tudtam, hogy nem leszek megélhetési sportoló, ezért kellett egy másik irány az életemben. Ez pedig a kommunikációs főiskola volt, mellette pedig elkezdtem dolgozni az akkor nyíló Decathlonban. Itt a futórészleg vezetője voltam, nekem kellett betanítanom az eladókat, hogyan lehet jól eladni futócipőket. Emellett pedig a soron következő boltnyitások szervezésében is részt vettem.

Hogy jött ebbe a képbe a DIY blog?

Megszülettek a gyerekeim, és mi hirtelen felindulásból vettünk egy kertes házat a Wekerle-telepen… Már hiányzott a munka, de nem tudtam volna visszamenni a korábbi munkahelyemre. Nem tudtam mihez kezdjek magammal, és akkor elkezdtem blogot írni. A régi ház felújítása adta az ihletet: kellett az infó, mit hol érdemes beszerezni, mivel hogy kell dolgozni, hol tudok spórolni, mik a buktatók… Keresgéltem egy ideig, alig találtam magyar nyelven használható információt, hát elkezdtem én írni, megszületett akicsihaz.hu. Eleinte tényleg csak a magam szórakoztatására készült, tanulságok gyűjteménye volt. Aztán amikor kész lett a ház és be kellett rendezni, de már elfogyott a pénz, jött az újabb ihlet: lakberendezés olcsón, jól, DIY-sztorikkal. Ebben tobzódtam.

Szépen elkanyarodtál a sporttól. Vagy ez a téma egyébként is foglalkoztatott?

Gyerekkoromban is imádtam ezeket a dolgokat. Sportolókarrierem ideje alatt gyűjtöttem a lakberendezési újságokat. Fogalmam sem volt, mi az a DIY-műfaj, de már gyerekkoromban is művelője voltam: amikor például a nagyapám padlásáról lehozott fűszeres fiókot szekrénnyé alakítottam a babáimnak, és hasonlók… Vagy amikor 20 évesen az első albérletemet ki kellett pofozni, és apámtól kaptam egy szettet, hogy tessék, csináld – én ezeket nagyon élveztem.

2010 óta eltelt hét év. Ennyi idő alatt rengeteg változás történhet egy ember életében. Most a saját boltodban beszélgetünk. Ez várt a következő kanyarban a blog után…?

Még nem zártam le a blogot; erősen gondolkodom, hogy vajon egy blog életében ki kell-e írni hogy vége… Azért is nehéz döntés ez nekem, mert nagyon személyes történet: a lakásomat mutattam meg, tulajdonképpen a magánéletemet is, ebben benne volt egy válás is…. minden tükröződött az írásaimon. Ha ebből indulok ki, akkor ennek a történetnek nem lehet egyszer csak vége. És ami nagyon fontos: akkor is sikeres volt, de most, hogy már nem jut rá olyan sok idő, és alig-alig frissítem, most is látom, hogy olvassák, keresik a cikkeket. Ez nagyon jó érzés.

Most viszont itt állunk a Cinq Filles üzletben, ami már nem az otthonról írt blog világa. Mi ennek a története?

A férjemmel mi mindig is együtt dolgoztunk, szerettünk is együtt dolgozni. Így ismerkedtünk meg. Nekünk nem terhes: az, hogy együtt vagyunk inspiráló minden szinten. Azt szoktam mondani, hogy inkább csak alibi, hogy dolgozunk, valójában mi szeretünk együtt lenni. Közös alkotás, kreatív létezés, nagyon jól tudjuk egymást inspirálni. Ő márkaépítőnek vallja magát: nemcsak címkét tervez boroknak (például a Sauskának), hanem a termék teljes megjelenésének produkciós feladataiért felel. A Cinq Filles koncepció az övé volt, már kész volt, a dobozokat is legyártatta, amikor megismerkedtünk. Csak akkoriban éppen más projektek miatt ki volt adva az egész egy ügyvezetőnek.

 

Mi a koncepció?

Szerettünk volna egy olyan brandet, amiben benne van Budapest, és az, hogy  kulináris különlegességeket, ajándéktárgyakat kínálunk. Mindezt pedig gyönyörű csomagolásban, egyedi tervezésű Cinq Filles dobozokban. Hogy az idelátogató turista találjon valami kis apróságot, ami szép is, finom is, és Budapestre emlékezteti. Ha utazol, az útjaidról szeretsz hazavinni ajándékokat a barátoknak, családtagoknak… itt mindez megtalálható.

Engem meglepett, hogy a Cinq Filles már régóta létezett, a boltot viszont csak idén nyitottátok meg. Miért pihent ilyen sokáig?

Tulajdonképpen – bár alapvetően márkaépítőknek valljuk magunkat – mindig is arra készült a Cinq Filles, hogy saját boltja legyen. Korábban nagy tételes beszállítók voltunk prémium kulináris termékekkel reptérre, szállodákba, és nem volt kapcsolatunk a vevőkkel, és abba se szóltunk bele, hogy vannak kirakva a dobozok. De a márkánkhoz kapcsolódó termékeink nagyon sikeresek voltak Budapesten és Bécsben is, mert egyébként oda is szállítunk.

Az eredeti terv az volt, hogy a Gerbeaud-ház épületében lesz az üzlet, innen jött a név is: Cinq Filles, azaz öt lány, utalva Gerbeaud Emil lányaira.

Akkor ez a terv meghiúsult, de  most a Paulay Ede utcában megszerzett üzlettel, új tervekkel visszatérünk az eredeti elképzelésekhez.

Beléptem ide, és szinte káprázott a szemem: pepita járólap, rózsás tapéta, óriási rózsaszín virágcsokor, pink fotelek, arany képkeretek. Vibrál a tér, van benne egy pici vintage, egy pici giccs, de egy biztos: nem lehet nem észrevenni. Ez a te kézlenyomatod?

Klassz közös munka volt a tervezés, de a bolt belső terének kialakításában szabad kezet kaptam. És úgy tűnik bejött, mert a kirakatunk nem annyira feltűnő, de amikor nyitva hagyjuk az ajtót, és csak úgy futtában bekukkantanak a járókelők, sokszor vissza is fordulnak, hogy megnézzék belülről is a boltot. Tényleg nem lehet elmenni mellette szó nélkül, és ez jó. Ami a stílust illeti, elképzeltem, milyen lehetett a századelőn egy deli bolt. Szerintem sikerült visszaadni a hangulatát.

Azt akartam, hogy megjelenjen benne egy cseppnyi frivolság időtálló módon: klasszikus alapokkal, de legyen benne egy kis glamúr-fricska is.

A turistáké vagy a magyar közönségé a bolt?

Vezetjük a statisztikát, és azt látjuk, hogy fele-fele. A turista impulzusvásárló: szeretne valamilyen ajándékot magával vinni Budapestről; ha bejön a boltba, több apró csecsebecsét is összeválogat, és ezzel „letudja” a családnak és a barátoknak szánt meglepetést. A magyar közönséget a prémium deli termékekkel lehet megfogni, például 18 féle egyedi cukorkával, kézműves kekszekkel, borokkal, lekvárokkal. De minden esetben ott van a doboz, mint bónusz: mindegy, hogy ki veszi meg, ez egyfajta egyedi stílusú ajándék, amit sehol máshol nem kap meg.

Minden cukorka saját kis dobozt kap, ami színben, stílusban passzol hozzá.

Melyik a három legnépszerűbb cukorkátok?

Az egyik a kandírozott ibolya. Ebben benne van a Sisi-romantika. Bécsbe szállítjuk, de meglepő módon Budapesten is viszik, mint a cukrot. Sisi népszerű történelmi személyiség, és az egyik híres sztori róla, hogy imádta az ibolyát minden formájában. Ha egy turista mondjuk Ázsiából közép-európai körútra indul és eltölt 3-3 napot Bécsben, Budapesten, Prágában – lássuk be, az ő szemével ezek a városok nagyon egyformák, lehet, hogy azt sem tudja, hol van…  Sisit viszont ismeri, és kíváncsi erre a termékre. Ami mellesleg nagyon finom is. A másik kedvencem a pezsgős gumimaci, számomra annak a frivolságnak a megtestesítője, amit én ebben a boltban szeretek, amiről a Cinq Filles szól. Ha egy harmadikat kellene mondanom, akkor a málnás pehelycukrot választanám. Ez személyes gyerekkori kedvencem.

Emlékszem, volt a közelünkben egy mézes bolt, és én a zsebpénzemet rendszeresen pehelycukorkára költöttem…

A cukorkakészítés külön mesterség a cukrászaton belül, ami Magyarországon a századelőn dívott, aztán a történelem viharai elsodorták. Mára a rossz vurstli szintjére süllyedt, illetve lehet látni, hogy néhányan szeretnék feléleszteni a hagyományt modern, kézműves formában. Te hogy találtál minőségi termékeket cukorkából?

Nem volt egyszerű. Nagyon nem. Hosszú idő volt, mire megtaláltuk azokat a partnereket, akiktől megbízható minőséget kapunk. Természetesen azt akartuk, hogy minden termék magyar legyen, de volt, ahol egyszerűen falakba ütköztünk. A mandula például balaton-felvidéki, de azzal hogy nemcsak csokoládés, hanem cukormázas bevonót is szerettünk volna rá, már feladtuk magunknak a leckét. A mostani szortiment egy év munkája, és a legfontosabb a minőség: ha egy kekszkészítő legyárt 100 db kézműves kekszet, akkor mind a 100-nak ugyanolyannak kell lennie. Ebben nincs kompromisszum. Még nyitás előtt, amikor kialakult a cukorkaválaszték, megkértem a gyerekeimet, hogy teszteljék. Kaptak jegyzetpapírt és listázták, kommentálták, pontozták a cukorkákat. Nagyon jó volt látni, hogy komolyan veszik a feladatot és mi is komolyan vettük a véleményüket.

Azt tudjuk, hogy a lakberendezéshez és a DIY felújításhoz nagyon értesz, de ha jól értesültem, otthon is sütsz-főzöl, igazi gasztró rajongó vagy…

Igen, mi imádunk enni, és egyáltalán nem mindegy mit és hol. Ha őszinte akarok lenni, be kell valljam: elborult rajongók vagyunk, és kíváncsiak vagyunk az új helyekre is.

Ha elutazunk valahova, úgy szervezzük az utazást, hogy az éttermi foglalásaink a repülőjeggyel együtt már megvannak.

Szeretjük a fine diningot, Michelin-csillagos éttermekben eszünk, szóval igen, mi erre áldozunk.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here