Risotto gorgonzolával

Nincs ezen nagyon mit magyarázni, a risotto tökéletes étel mindig, de csúnya időben különösen. Lágy, selymes, laktató, melengető. Millió féleképpen variálható és az a kis odafigyelés, ami az elkészítéséhez kell pont jó arra, hogy elterelje a figyelmünket az ablakon túl zajló eseményekről. A borból lehet közben iszogatni és máris jólesik még az is, ahogy a fűtés elkezd duruzsolni.

Recept (4 személyre)

25 dkg risotto rizs (pl. arborio)
7,5 dl zöldségalaplé
2,5 dl száraz fehérbor
7 dkg gorgonzola
3 dkg frissen reszelt parmezán
30 dkg spenót
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
5 szelet pancetta vagy bacon
2 ek olívaolaj
1 nagy ek vaj
nagyszemű tengeri só
frissen őrölt bors

A spenótot megtisztítom, forrásba lévő sós vízbe dobom és pár percig blansírozom. Amikor összeesett leszűröm, kinyomkodom és félreteszem, hogy csöpögjön még, ha tud.
Egy nagy lábosban közepes lángon felhevítem az olívaolajat, rádobom a felkockázott pancettát és pár perc alatt pirosra pirítom. Kiszedem, a zsíros olajon pedig megfuttatom az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Magasabbra veszem a lángot és a hagymára öntöm a rizst, kicsit átpirítom, majd visszaveszem a lángot közepesen erősre és felöntöm a rizst a bor felével. Kevergetve hagyom, hogy magába szívja a nedvességet, és ezt ismételgetem először a borral, majd az alaplével. Egyszerre kb. 1 dl folyadékkal dolgozok. Idő közben ha kell, egy kicsit utánasózom, de csak óvatosan, mert a pancetta is sós. Tekerek bele egy kevés borsot is. Amikor a rizs kívül már puha, de belül még kicsit rúg, gyorsan hozzákeverem a felaprított spenótot, elzárom a lángot és a tűzhelyen hozzákeverem a gorgonzolát, a parmezánt és a vajat is a risottohoz. Azonnal tálalom, amíg még egy kicsit leveses. Tetejére teszek egy keveset a pirított pancettából és lehet még egy kis parmezánt is rászórni.