Saláta magamnak fügével

Nem tudom mit szeretett enni Steve Jobs, de ma sokat gondolok rá.

Elkészült végre a konyha. Holnap még a villanyszerelő beköti, amit be kell és hazaköltözünk. Ennek örömére anyu konyhája is kong már az ürességtől és R2r beteg. Ez nem az a helyzet, amikor olyan nagy dolgokat sikerül alkotni a konyhában, még a boltba se jutok le. A kis beteg alszik, magamnak kell csak ebédről gondolkodni, feltárom hát a hűtőt és találok ígéretes maradékokat, ottfelejtett finomságokat. Saláta az ebédem, most eszem, ez tényleg nekem készült.

Nagyon örülök és még legalább annyira fáradt vagyok. Ha előre szól valaki hogy egy új konyha ekkora felfordulással jár lehet, hogy bele se vágunk. Mindenkit dicséret illet, aki részt vett a munkában, de erről majd akkor, ha bemutatom az új konyhát. Most inkább eszem.

A saláta: sült cékla, friss füge kissé megpirítva, sült speck, rózsaborsos kecskesajt, kevert saláta, fügemustár.

Recept (1 személyre)

2 marék vegyes salátalevél
3 érett füge
1 kisebb sült cékla
1 dkg lágy kecskesajt (jelen esetben Garabonciás rózsaborsos)
3 szelet speck sonka ropogósra sütve
2 tk fügemustár
2+1 ek olívaolaj
1 ek balzsamecet

Az öntethez öszekeverem a fügemustárt az olívaolajjal és a balzsamecettel. A salátaleveleket megmosom, lecsepegtetem. A sült céklát karikára vágom. Egy kis serpenyőbe 1 ek olívaolajat öntök, ráteszem a kettévágott fügéket vágott oldalukkal lefelé és közepes lángon 2 percig pirítom őket, amíg kissé összeesnek. Kiszedem a fügéket, a serpenyőbe teszem a sonkát és közepes lángon ropogósra sütöm.
A salátaleveleket összekeverem az öntettel és a céklaszeletekkel, ráhalmozom a fügéket és a sült sonkát, végül rámorzsolom a kecskesajtot. Még egy kevés olívolajjal meglocsolom.