A sárgarépa állítólag minden gyerek kedvence. Erről nehezen tudok döntést hozni, mert az való igaz, hogy még soha nem okozott problémát a sárgarépa elfogyasztása, de ez szinte minden másra is igaz a majdnem 2 éves R2r esetében. Eleinte okozott fejtörést bőven a répa, mert mindenhol azt olvastam, hogy sárgarépát már a hozzátáplálás során egészen korán adhatunk a gyerek kezébe rágcsálni. Az én agyamnak feldolgozhatatlan volt, hogy egy teljesen fogatlan kisbaba hogyan rágcsál el egy darab répát. Még főtt állapotbában se tudtam elképzelni. Ugyanúgy, mint ahogy a kiflicsücsköt sem. Aztán rávettem magam és a nagy attrakció közben a kiflicsücsök a kisfiam szájpadlására ragadt és ő öklendezni kezdett. Maradtunk a pépes ételeknél egy jó darabig.

Aztán a pépekre gyorsan nemet mondott a gyermek, de érdekes módon most nagy reneszánszukat élik megint. Olvastam egyszer egy cikkben (biztos a brit tudósok kutattak ezügyben is), hogy a gyerekek jobban szeretik, ha az ételek felismerhető formában kerülnek a tányérjukra, vagyis a répa legyen répaformájú, a borsó zöld és gömbölyű, a karfiol pedig rózsás. Ezt abból a szempontból alátámaszthatom, hogy mostanában R2r midenről, amit nem ismer fel, megkérdezni, hogy mi is az pontosan. A válasz ismeretében boldogan kanalazza aztán be a falatokat a tányérjáról.

Folytatás és recept ismét itt.

Előző cikkGigantikus cookie
Következő cikkKedvenc klasszikusok: muffin
2006. szeptemberében kezdtem el írni a Lila füge blogot, ami azóta sok változáson ment keresztül, mindig egyre több és szebb lett. Ma már nem blog, hanem ez az oldal. Persze nekem egy oldalnál sokkal több, mert az életem egyre nagyobb, izgalmasabb, szinesebb része.

2 HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here