A sárgarépa állítólag minden gyerek kedvence. Erről nehezen tudok döntést hozni, mert az való igaz, hogy még soha nem okozott problémát a sárgarépa elfogyasztása, de ez szinte minden másra is igaz a majdnem 2 éves R2r esetében. Eleinte okozott fejtörést bőven a répa, mert mindenhol azt olvastam, hogy sárgarépát már a hozzátáplálás során egészen korán adhatunk a gyerek kezébe rágcsálni. Az én agyamnak feldolgozhatatlan volt, hogy egy teljesen fogatlan kisbaba hogyan rágcsál el egy darab répát. Még főtt állapotbában se tudtam elképzelni. Ugyanúgy, mint ahogy a kiflicsücsköt sem. Aztán rávettem magam és a nagy attrakció közben a kiflicsücsök a kisfiam szájpadlására ragadt és ő öklendezni kezdett. Maradtunk a pépes ételeknél egy jó darabig.

Aztán a pépekre gyorsan nemet mondott a gyermek, de érdekes módon most nagy reneszánszukat élik megint. Olvastam egyszer egy cikkben (biztos a brit tudósok kutattak ezügyben is), hogy a gyerekek jobban szeretik, ha az ételek felismerhető formában kerülnek a tányérjukra, vagyis a répa legyen répaformájú, a borsó zöld és gömbölyű, a karfiol pedig rózsás. Ezt abból a szempontból alátámaszthatom, hogy mostanában R2r midenről, amit nem ismer fel, megkérdezni, hogy mi is az pontosan. A válasz ismeretében boldogan kanalazza aztán be a falatokat a tányérjáról.

Folytatás és recept ismét itt.

MEGJELENÍTÉS:ELREJTÉS: 2 hozzászólás

Hozzászólok

E-mail címedet nem tesszük közzé.

Lila Füge

Receptjeim, fotóim, és egyéb irásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetőek más oldalakon, vagy nyomtatásban. Ezalól kivételt képeznek azok a gyűjtőportálok, ahol nem közlik az egész írást, csak annak első pár sorát, folytatásért pedig a blogomra kattint az olvasó.