Skócia: a magyar kapcsolat
Havas Dóra
A második nap nem a hasunkba töltött finomságokról szólt, sokkal inkább a fejünket kényeztettük mindenféle új és érdekes információval. A tempó továbbra is feszített: ismét rengeteget utaztunk, most éppen kisbusszal, de így legalább ismerkedünk a tájjal is, ami semmihez nem hasonlít és gyönyörű. Az azért nem teljesen igaz, hogy kevest ettünk volna, mert reggel gondoskodtunk a megfelelő energiabevitelről. Furcsa, de nekem itt és most nagyon bejön az angol reggeli. Hideg van, hosszú napok állnak előttünk, belefér az a kis bacon, grillezett gomba, paradicsom, tojás és ha már itt tartunk jöhet a haggis és black pudding is, magyarul egy angol reggeli májas és véres hurkával.
A fő úticél Skócia legkisebb whisky gyára, az Edradour. Nem merek most arra vállakozni, hogy a whisky készítés folyamatát ismertessem, nem hiszem, hogy ehhez eléggé kiművelődtem volna, szereztem viszont ennél sokkal használhatóbb és számomra is érdekesebb információikat, ezeket osztanám meg inkább. Már az elején le kell szögeznem, hogy egyáltalán nem vagyok whisky fogyasztó – férfias italnak tartom, nem nekem való – és nem is váltam azzá a látogatást követően. Ellenben azt megértettem, hogy miért lehet szeretni a whisky-t és hogy ez is egy sokkal összetettebb dolog mint gondoltam. Talán már ez is valami.
Edradour
A whiskyfogyasztás, mint minden a gasztronómiában, nagyon személyes ügy. Rengeteg féle whisky közül választhatunk és az egyéni ízlés dönti el, hogy kinek mi tetszik. Skóciában a whiskyt kétszer párolják le, szemben az amerikai bourbonnel, amit csak egyszer. A végtermék is egészen más, a fogyasztás módja is eltér és nem meglepő módon a skótok takarékosabbak: hordóikat az amerikaiakól veszik, akik új hordókat használnak és kizárólag egyszer töltik meg azokat. A skótok ezeket a hordókat felújítják és hosszú éveken át használják, újratöltik. Ugyanúgy mint a borkészítésnél, tölgyfa hordókról beszélünk. A whiskygyár után ellátogattunk Speyside-ba egy hordógyárba, ahol egy magyar kádár, Attila, is dolgozik – nagyon kemény fizikai munka árán készülnek a hordók. Itt végzik a felújításokat is.
Náhány jó tanács whisky kóstoláshoz:
- A skótok szerint a whiskyt kizárólag szobahőmérsékleten szabad fogyasztani, a jég határozottan rosszat tesz neki.
- Ha túl erősnek találjuk vízzel kell a whiskyt higítani, de itt s figyeljünk arra, hogy a víz szobahőmérsékletű legyen.
- Ízléstől függően akár 20%-osra is higíthatjuk italunkat. Idáig fokozatosan érdemes eljutni és ott megállni, ahol a számunkra legtökéletesebb ízélményt megtaláltuk. A profik whiskykiállításokon pipettával adagolják a vizet whishyjükhöz.
A látogatás során kóstoltunk árpaszemet és számomra meglepő volt, hogy mennyire érezni benne a keményítőt és a cukrot, amit a feldolgozás során igyekeznek minél jobban kinyerni a gabonából. A 3 fő alapanyag (víz, árpa, élesztő) mellett az eljárásnak és a hordónak van jelentősége. Divatja van a boroshordóban érlelésnek, ami új aromákat kölcsönöz a whiskynek. Ha ilyen whiskyt készítenek, a minimum 3 éves érlelés után 6 hónap-2,5 év közötti időre a whiskyt használt boroshordókba töltik. Edradourban számos ilyen whisky készül, köztük Tokaji is. 17 hordót vásároltak Tokajből néhány évvel ezelőtt, ez volt az első próbálkozásuk és nagyon elégedettek az eredménnyel. Tokaji borászok figyelem, ha van eladó hordó, érdemes jelentkezni vele Edradourban! Az általános 40-50%-oshoz képest a Tokaji egy erős whisky lett, 60%-os. Illatában hihetetlenül erősen hordozza a tokaji borok jegyeit. Ízében ez már kevésbé köszön vissza az aszú, de mindenképpen nagyon érdekes és számomra új élmény volt ilyen whiskyt kóstolni.
A helyi elárusítók húzták a szájukat a Tokaji hordóban érlelt termékre, szerintük kesernyés íze van. Ezzel szemben a kóstolóbárban arról számolt be a kísérőnk, hogy aki kóstolja, annak általában nagyon ízlik ez a különlegesség és már csak néhány üveg van készleten. Ennyit az egyéni ízlésről.
