Zöldborsókrémleves és kései válaszok egy újabb Kördésre®

Már nem is kezdek mentegetőzni, szinte természetes, hogy utolsóként válaszolok a feltett kérdésekre (köszi Beatbull, nem Nigella, doctorpepper). Sorry, mostanában így megy ez, csak hétvégéken jutok a konyhába vagy a blogom közelébe. Hiába ébredek reggelente azzal, hogy “na, majd ma este…!” valahogy a hosszúra nyúlt nap végére örülök, ha be tudom vonszolni magam az ágyba és nem a kanapén nyom el az álom. Reménnyel tele tekintek a jövőbe és hiszem, hogy ez meg fog változni 🙂
Most viszont hétvége van és teszem, amit tennem kell, beszabadultam a konyhába és szinte egész vasárnap ki sem tettem a lábam. Ki kellett engednem a fejemből a hét során bentrekedt gondolatokat, ötletfoszlányokat és terveket – a jövő hétre fel kell szabadítanom egy kis helyet az újabbaknak.

Mentás zöldborsókrémleves


Ezzel máris az Ági által feltett kérdések megválaszolásához jutok – mi alapján főzök, hol keresek inspirációt? – a fentiekből talán kiderül, hogy a főzés állandóan, folyamatosan és megállíthatatlanul történik a fejemben. A “kajadetektoraim” mindig, mindenhol éberek, jegyzetelnek, figyelnek és emlékeznek, mindent rögzítenek, ami később felhasználható lesz vagy lehet egy-egy étel elkészítésénél (forrás lehet bármi: étterem, szakácskönyv, női magazin, bármilyen élménybeszámoló, régi családi recepeteskönyv vagy jegyzet, étlap, stb.). Nincs jegyzetfüzetem, de van jó memóriám és óriásira nőtt érdeklődésem a téma iránt. Reggel, ha bekapcsolom néhány percre a TV-t, a TV Paprikára kapcsolok. Napközben egészen délig nem szokott időm jutni másra, mint a munkámra, de délben, amikor szembesülök azzal, hogy éhes vagyok és megint elfelejtettem ebédet vinni magammal, menthetetlenül beindul a fantáziám és a vacsorára koncentrálok – az ebéd általában hanyagolható, mert a menzára be nem teszem a lábam. Mire elindulok hazafelé már fejben elkészült a vacsora. Van, hogy teljesen a saját fantáziám alapján, van, hogy az Epicurious, a kedvenc gasztroblogok, egyéb netes források, vagy éppen Martha Stewart segítségével. Útban hazafelé bevásárolok – ilyenkor a kínálat alapján még módosulhat az elképzelés és hazaérve bevetem magam a konyhába. Hát így. A jobb napokon persze, amikor nem 8 után értek haza.
Vannak hosszabb távú terveim, amelyeket nem azonnal valósítok meg egy vacsora vagy a hétvégi ebéd keretein belül, hanem hosszabb tervezgetés el
őzi meg a megvalósítást. Ezek azok az álomprojektek, amelyek egy bizonyos kedvenc vagy még ki nem próbált hozzávaló, egy fogás, esetleg technika vagy ételkülönlegesség körül forognak. Ezeket szeretem alaposan körüljárni, mindenféle szakácskönyvben utánaolvasni, felkutatni a neten és az összeszedett tudás alapján megalkotni belőle a tökéletest. Természetesen elsőre. Különben csalódott leszek. De nem adom fel.
Betartom-e a receptben leírtakat? Els
ő alkalommal és a fent leírt dédelgetett projektek esetén igen. Bár ez nem is teljesen igaz ilyen formában, mert van, hogy több recept útmutatásait is igyekszem elsőre figyelembe venni. De az biztos, hogy igyekszem a magam számára kiszabott feladatot a lehető legtökéletesebben megoldani és ehhez minden segítséget igénybeveszek. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy gond nélkül felülbírálok bárkit – néha utólag belátom, hogy kár volt – de ezt leginkább akkor teszem, ha megfelelőképpen felkészülten kezdek hozzá a “munkához”.
Mi alapján választom ki a másnapi ebédet vagy vacsorát? Tervek, álmok, a fejemben futkosó receptek és néha a kamra vagy a h
űtőszekrény tartalma és a szezon kínálata alapján. Így volt ez a mai zöldborsókrémlevessel is: szezonja van a zöldborsónak végre, szinte ugráltak be a kosaramba a zölborsószemek. Reggel a TV Paprikán egy cseh szakács zöldborsókrémlevest főzött a családjának, a boltban pedig eszembe jutott egy recept címe – Minted pea soup – arra nem emlékszem hol olvastam, de elkészítettem, ahogy én gondoltam. Nagyon finom lett. Férjemnél kicsit leverte a lécet az ízkombináció, de miután rákerestem az Epicurious-on és be tudtam bizonytani, létezik ilyen párosítás, legalább azt elértem, hogy nem néz teljesen bolondnak. És továbbra is fenntartom, hogy nagyon nagyon finom. Nem szokványos az igaz, de kell néha egy kis változatosság.


Recept (4 személyre)

1 fej hagyma
2 ek olíva olaj
40 dkg zöldborsó
4 kicsi újkrumpli
1 l zöldségalaplé
1 kis csokor mentalevél (10-12 db)
2 ek tejszín
1 tk só
1 tk cukor
frissen őrölt bors

A hagymát nem túl apróra vágom, az olajat felforrósítom és megfuttatom rajta a hagymát. Ha megpuhult rábodom a zöldborsót és néhány percig párolom. Amikor elkezdi kiengedni a színét és illatozni kezd, hozzáadom a megpucolt, negyedelt krumplit, felöntöm az alaplével, sózom, borsozom és addig f
őzöm fedő alatt, amíg a borsó és a krumpli megpuhul. Hozzákeverem a cukrot, pár percig rotyogtatom, majd leveszem a tűzről, egy kicsit hagyom lehűlni. Botmixerrel krémesre turmixolom, hozzákeverem a tejszínt, ha kell még egy kis alaplevet adok hozzá, hogy ne legyen túl sűrű. Visszateszem a tűzre, éppen csak felforralom. Az apróra vágott mentát belekeverem és azonnal tálalom.

Tetszett a recept?

- Mutass többet a szerzőtől -