Szír töltött paprika

Ezt a töltött paprikát azoknak ajánlom, akik unják a hagyományos receptet. A Kousa Mahshi nevű szíriai étel adta az ötletet a merészebb fűszerezéshez.

Hozzávalók 6-8 főre

6 nagyobb tv paprika
50 dkg darált borjúhús
10 dkg rizs
1 kis csokor petrezselyem
2 tk. római kömény
1/2 tk. őrölt szegfűbors
1/4 tk. cayenne bors
1 fej vöröshagyma finomra vágva
5 dkg vaj
1 l házi paradicsomlé
5-7 mentalevél finomra vágva
víz vagy zöldség alaplé
só bors
1 ek cukor
kevés rántás

Elkészítés

Száraz serpenyőben kissé megpirítjuk a római köményt, amíg illatozni kezd. Rádobjuk a vajat, majd a finomra aprított hagymát és lepirítjuk. Hozzáadjuk a rizst, felengedjük vízzel és félpuhára főzzük. Lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a fűszereket, a darált húst és a finomra vágott petrezselymet, sózzuk, borsozzuk.

A paprikákat kicsumázzuk, megmossuk, majd megtöltjük a töltelékkel. Nagyobb lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, ami éppen ellepi (zöldség alaplével még jobb) és 15 percig nagy lángon főzzük. Visszavesszük a lángot közepesre, hozzáadjük a paradicsomlevet, egy kevés cukrot, sót, borsot. Újabb 15-20 percig főzzük, amíg a paprika és a töltelék puhára fő. Kiszedjük a paprikákat, egy picit berántjuk a mártást és amíg a rántással összefő, belefőzzük a finomra vágott mentát. Szűrőn átpasszírozzuk (vagy nem), és a töltött paprikáva tálaljuk.

A Kousa Mahshi szíriai életünk egyik meghatározó étele volt, anyukám imádta és amint megtanulta készíteni, gyakran került az asztalra. Akkor nem örültem ennek nagyon, de mostanában gyakran elfog a nosztalgia. Apró sárga töltött tök/cukkini mentás paradicsomszószban. Sajnos kell hozzá a kousa, vagyis az a fajta tök, mert csodálatosan vajpuhára fő és jellegzetes az íze, mérete… ah, gyerekkor! Cukkiniből nem ugyanaz, és ha már ugyanazt nem tudom reprodukálni, akkor teszek inkább egy merészebb lépést a kísérletezés irányába. A fűszerezéstől eltekintve a hagyományos töltött paprikához nagyon hasonlóan kell elkészíteni.

 

Még nincs értékelve.

Kérjük, értékeljen

Előző cikkA csodálatos zöld dió
Következő cikkA citromos víz csodája

2006. szeptemberében kezdtem el írni a Lila füge blogot, ami azóta sok változáson ment keresztül, mindig egyre több és szebb lett. Ma már nem blog, hanem ez az oldal. Persze nekem egy oldalnál sokkal több, mert az életem egyre nagyobb, izgalmasabb, szinesebb része.