„A gomba PR-osa vagyok”

Mi a te feladatod a Trifflában?

Végre van egy olyan bolt, ami a gombáról szól. Nekem az a munkám hogy elárasszam a vásárlót információval a gombáról. A fajokról, a belőlük készíthető ételekről, a felhasználási lehetőségekről. A gomba PR-osa vagyok, tulajdonképpen, ha jobban belegondolok.

„Nekem az a feladatom a Trifflánál, hogy menő legyen a gomba.”

Mit lehet elmondani a gombáról? Az nem olyan alapanyag, amit vagy nagyon szeretnek az emberek, vagy nagyon nem, de átmenet nincs?

Nagyon szeretik, vagy nem ismerik. Szerencsére a tulajdonosokra jellemző, hogy ezt az egészet globálisan és hosszú távon látják. Hogy a gomba nem csak egy termék, hanem sokszínű, izgalmas alapanyag. Ezt az oldalát szeretnénk bemutatni. Azt szeretnénk, hogy a vásárlók ne csak a jól ismert fajokat keressék, hanem nyitottak legyenek az újdonságokra is. Ehhez ismereteket kell átadni, és ebben van feladat bőven.

Hogy jött az újságírás után a gomba PR?

Az érdekes, ahogy idekerültem, mert tulajdonképpen megfogalmaztam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, és szinte azonnal meg is kerestek. Klasszikus újságírói karrierpálya, hogy ha otthagyod az újságírást, áttérsz PR oldalra. Amikor eljöttem az Origóról, azt tudtam, hogy éttermes PR-os soha nem leszek, bár sok séffel nagyon jóban vagyok, de az emberekkel való közvetlen kommunikáció soha nem volt az erősségem, éttermi pr-nál pedig az elengedhetetlen. A halak, vadak és a gombák mindig is nagy szerelmeim voltak, ráadásul ezek fehér folt a magyar gasztronómiában, a vásárlók fejében, ott még láttam a feladatot, a munkát, így reméltem, majd alakul egy ilyen lehetőség.

Te voltál az a csaj, aki korábban szívpörköltről, szalontüdőről és minden egyébről írt, ami hús, és ami kicsit sem a csajos oldala a gasztronómiának. A gomba ehhez képest békés terep…

Úgy érzem, hogy a húsban már nem tudok akkora újat mutatni, legfeljebb újra elmondani azt, amit egyszer már elmondtam. Igen, a gomba azokhoz a Malackarajos időkhöz képest nyugis történet, de már negyven éves vagyok, nem viselkedhetek úgy, mintha harminc lennék… Változtam, ez nyilván érződik azon is, hogy már a szakmámban is más dolgok foglalkoztatnak és ezeket máshogy akarom elmondani.

Olvastam egy cikket, amiben még néhány blogger társaságában, te voltál az egyik nő a magyar gasztroforradalom élén. Ennek már jó 8-10 éve. Hogy látod most a „forradalmat”?

A forradalom egy helyzet vagy rendszer radikális megváltoztatása, és ez már lezajlott. Vége, már nincs miről beszélni. Kiváló éttermek vannak, ha be akarok ülni valahová, zavarban vagyok, mert nem tudok választani. Ugyanez a helyzet azzal is, ha be akarok vásárolni jó minőségű dolgokat: jók a piacok, jók a delik, minden elérhető. Nagyon sok jó hely van.  Amit meg kell változtatni, az a magyar élelmiszerkönyvvel és a jogi szabályozásokkal kapcsolatos  hiányosságok , de ez elsősorban uniós politikai feladat, én legfeljebb rá tudok mutatni ezekre.

Most kicsit talán kívülálló lettél a hazai gasztroéletben, de azért még van rálátásod. Milyennek látod?

Mindig is egy kicsit érzelemmentesen kezeltem, így nem ért el hozzám csomó minden. Talán ennek a tulajdonságomnak köszönhető, hogy a cirkuszból, a kamukból és vetítésekből amik a médiában gasztrós vonalon is megvannak, kimaradtam. Van, aki elhiszi, amit a médiában való szereplés ad neki; néha olyan emberek véleményére kellene adni, akik egyszerűen nem érvényesek. Én nagyon kevés ember véleményére adok, ami megint csak okozott néha problémát, de abból a szempontból jól jött, hogy önállóan tudok lépni és változni ezen a területen. Tudatosan elvétve szerepeltem tévéműsorokban, kerültem ezt a részét az egésznek.

Azért hiányzik valamelyik része?

A nagy átbeszélős, kutatós cikkek hiányoznak, de erre is jött megkeresés a Magyar Narancstól, abban a pillanatban, amint kimondtam. Három éve nem írok aktívan, azóta olyan szinten terjed a funkcionális analfabetizmus, hogy így is nagy meló, hogy átmenjen egy-egy üzenet, a Malackaraj Facebook oldalán közvetlenül érzékeljük, hogy az emberek nem veszik a lapot, nem értik az iróniát, összetettebb üzeneteket úgy, mint 10 éve, ez tragikus. Főleg fogyasztóvédelmi témában írok a Narancsnak nagy átfogó anyagokat, aminek nagyon örülök. Kicsit magamnak is csinálom. Az én utam ebben az, hogy megírom, milyen szabályozás nem stimmel, tájékoztatok és kritikát fogalmazok meg.

Térjünk viszsa a Trifflára! Hányféle gombával foglalkoztok?

A Magyarországon kereskedelmi forgalomba hozható gombák szezonban frissen, szezonon kívül fagyasztva és szárítva megtalálhatók nálunk, de a gombánál minden a szezon, és az időjárás függvénye. Az én szerepem az, hogy ne csak azokról a gombafajtákról tudjanak az emberek, amiket amúgy is ismernek, hanem  szélesítsük a spektrumot.

„Az is nagyon jó érv a gomba mellett, hogy magyar termék. Bio, vega, vegán – jóformán mindenféle étrendben ott a helye.”

Mennyire nyitottak az emberek az újdonságokra?

Nagyon is, szerencsére. Pontosabban az a fajta nyitottság megvan, hogy kipróbálnának újabb fajokat, csak nem tudják melyik milyen formában jó, nem tudják, mit csináljanak velük. Pedig rengeteg gombafaj van, ami igazán hálás, jól lehet velük dolgozni, csak így hirtelen ilyen a rókagomba, vargánya, császárgomba, ezekkel mindig garantált a siker.

Ha most fel kellene sorolnunk, hányféleképpen lehet elkészíteni a gombát… hát hamar megállna a tudományunk. Előjönnének a jól berögzült receptek: krémleves, rántott gomba, gombapörkölt, ne adj’ isten svédgomba. Nekem az az érzésem, hogy inkább a variációs lehetőségekkel nem vagyunk tisztában. Szerinted lehet ezen változtatni?

Igen, és pont ezért csináljuk a gombabolt weboldalán a receptgyűjteményt, mert amikor elkezdtem alig találtam normális gombás recepteket… Megnéztem bloggereknél is, ott már színesebb és izgalmasabb lett a kép, de még mindig úgy éreztem, hogy egy nagyon szűk sávban mozgunk. Külföldi oldalakon, külföldi szakácskönyvekből lehet inspirálódni bőven, de ki szán arra időt, hogy átböngésszen néhány angol nyelvű oldalt vagy olasz szakácskönyvet és utána főzzön valamit belőle?  Szóval az alapvetően izgalmas kínálatot kell közérthetővé és használhatóvá tenni.

Ahogy már mondtad, a szezonalitás kulcs a gombánál. Ezt elfogadják az emberek?

Nem, ezt elfelejtettük. Pedig én nagyon bírom, hogy az erdei gomba nem adja egyszerűen magát. Vagy van vagy nincs, de ettől még lehet változatosan enni, amit éppen a szezon ad. Erről leszoktatott minket a széleskörű kínálat, ezt nem szeretem, szerintem a szezonalitás fontos a paradicsom esetében is, akkor finom, amikor érik. Januárban nem stimmel. Csak az erdei gombákat nem lehet termeszteni, így maradnak szezonban, a maguk természetes, épeszű valójukban. Így a kínálat sokat változik, de ezt személyes információáramlással működtetjük, frissülő Facebook-oldallal és sokan simán reggel idetelefonálnak, és megkérdezik mi van éppen és mennyi, sokan elfogadják és szeretik ezt a természetes szezonalitást.

„Tetszik, hogy a gomba kompromisszummentes.”

Van kedvenced?

A sárga géva gomba,  ami egy nagy taplógomba, májustól nyár végéig van a szezonja, nagyon húsos karakterű, kicsit pikáns. Olyan, mintha sajt lenne. Mindenkinek bejött, akit eddig rábeszéltem.

Mit készítesz belőle?

Megpirítom vajon és salátával tálalom. Az a jó a gombában, hogy egy kevés zsiradék mindig megtolja, és nagyon egyszerűen lehet belőle jót készíteni. Olívaolaj, tészta, gomba és kész. Vagy vaj a szarvasgombához, az elengedhetetlen.