A (földi)mogyoróvajat mindenki ismeri, ha máshonnan nem, az amerikai filmekből. Érdemes vele közelebbi barátságba keveredni, főleg, ha nem egy agyoncukrozott fajtát sikerül beszerezni belőle, mert nagyon sokféle ételt, turmixot feldob, teljessé és érdekessé tesz. Ez a belépő szint. Ezután kezdődhet a házi magvaj gyártás, ami egy átlagosnál kicsit nagyobb teherbírású aprító- vagy turmixgépet igényel, tőlünk pedig egy 5 perccel több türelmet, mint azt elsőre gondolnánk.

Bármilyen olajos magból lehet magvajat készíteni, a mogyoróvaj mellett talán a tahina, vagyis a szezámpaszta a legismertebb, és végülis a Nutella is ebbe a családba tartozik, de ez köztudottan nem csak mogyoróból áll, inkább egy továbbfejlesztett változat. Ha az egészség is szempont, mindenképpen érdemes az otthon készül változatot választani, amiben nincs más, mint a kiválasztott olajos mag, esetleg egy kevés semleges ízű olaj. Az olajos magok élettani hatása jól ismert: omega3 zsírsavakban gazdag, magas fehérje- és rost tartalmú táplálékról van szó.

És még egy jó hír: elképesztően finomak!

A mandulavaj és a kesudióvaj, elegáns, lágy, édeskés ízű, nagyon jól működnek süteményekben, reggeli turmixokban vagy zabkásába keverve. A tahina és a dióvaj sokkal karakteresebb izűek, inkább salátaöntetbe, mártogatósba keverve vagy sültek mellé érvényesülnek jól. A tökmag és a napraforgómag is elkészíthető ilyen módon, ezek inkább zöldségpástétomokban vagy pirítósra, kétszersültre kenve finomak. Persze ez csak az én véleményem, mindenkinek más-más kombináció működhet jól. Nagyon jól ki lehet védeni a süti-szörny támadását is, ha van a közelünkben a kedvenc magvajunkból: pár szelet alma, körte vagy banán, egy evőkanál mandula- vagy mogyoróvajjal sokkal egészségesebb nass, mint egy szelet torta vagy néhány darab keksz.

A magvajak elkészítése nagyon egyszerű: 35-40 dkg olajos magot tegyünk késes aprító- vagy turmix gépbe és közepesen erős fokozaton kezdjük el aprítani. 2-3 percenként pihentessük a gépet, nehogy leégjen és kitartóan aprítsunk, amíg a magok először feldarabolódnak, majd összeállnak sűrű masszává. Ilyenkor szokott eljönni a pont, amikor elveszítjük a hitünket, hogy ebből soha nem lesz krémes, kenhető massza. Kitartás! 5 perc múlva megjön az is. Néhány maghoz érdemes 1-2 evőkanálnyi olajat adni (pl. tökmag) ezen  aonton, hogy segítsük a folyamatot. Addig nem szabad megállni, amíg elérjük a kívánt állagot – a selymes, homogén, kenhető masszát.

A magvajakat érdemes natúr elkészíteni, később pedig lehet fehéjjal, mézzel vagy kedvünk szerint választott fűszerrel ízesíteni. Az ízén sokat dob, ha aprítás előtt enyhén megpirítjuk a magokat száraz serpenyőben a tűzhelyen, vagy tepsin szétterítve sütőben.

A képeken diós szezámpaszta, kesudióvaj és tökmagvaj látható.

Arányok:

Diós szezámpaszta: 10 dkg dió, 30 dkg szezámmag, 5 ml étolaj

Kesudióvaj: 40 dkg kesudió, 1 ek étolaj

Tökmagvaj: 40 dkg tökmag, 5 ml étolaj

Az olajat minden esetben fokozatosan adagoljuk és csak annyit tegyünk bele, amennyit éppen felvesz a massza. 40 dkg olajos magból kb 3 dl magvaj lesz, ami hűtőben 2-3 hétig boldogan eláll.

4,92/5 (13)

Kérjük, értékeljen

Előző cikkNutellával töltött kalács
Következő cikkKarácsonyi habcsók

2006. szeptemberében kezdtem el írni a Lila füge blogot, ami azóta sok változáson ment keresztül, mindig egyre több és szebb lett. Ma már nem blog, hanem ez az oldal. Persze nekem egy oldalnál sokkal több, mert az életem egyre nagyobb, izgalmasabb, szinesebb része.