Amikor eszembe jut, hogy felnőttem

A rendhagyó szülinap az, amikor én magam készítem el a tortámat és amikor beviszem a szobába hirtelen nem is tudom mit csináljak vele, mert nincs rajta gyertya (azt magamnak mégsem tettem rá) és énekelni sem kezdek, hiszen az a saját tortám a kezemben. Itt van az egész nagy család és egy icike-picike és egy aprócska baba körül forog a világ. Így van ez rendjén. Ők imádnivalóan édesek, én pedig éppen csak egy évvel lettem több. Az, hogy hányadik szülinap, nem is számít – több mint szeretném, annál pedig biztosan, mint amennyinek érzem magam, vagy mint amennyit jó lenne, hogy gondolnak rólam. A tortára viszont nagyon büszke vagyok. Éljen a szülinap!

Magától értetődik, hogy fagyitortát készítettem, amióta megvan a gép, nagy fagyiőrületben vagyok. Készült eddig vanília, stracciatella, mogyorós tejcsoki, málnasorbet és cseresznyés joghurtfagyi. Itt volt az ideje a klasszikus csoki kipróbálásának is (még mindig nem tudok dönteni a csoki-vanília kérdésben). Ennyi embernek nem tudtam volna elegendő mennyiséget készíteni, ha gombócokban szerettem volan kimérni és nem is lett volna ünnepélyes. Így viszont pont olyan volt, mint képzeltem. Az ajándék magamnak (és a családnak, bár én voltam vele a legboldogabb). Csoki, málnasorbet (továbbra is a nagy kedvencem) és sárgabarackos pisztácia. Az ötletek innen, a receptek David Lebovitz könyvéből. Egészben lefotózni sajnos nem volt alkalmam, felgyorsultak az események, amikor az asztalra került… Előljáróban csak annyit: az amaretti alap pont olyan isteni, mint amilyennek ebben a pillanatban képzeled! Finomabb.
Ja, és igen, a habcsókokra is rákattantam.

…amikor olvadni kezd

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a torta valószínűleg megmarad különleges alkalmakra. Nem nehéz kimatekozni, hogy ha minden íz elkészítéséhez 24 órát kell a fagyitálat mélyhűteni, legalább 3 napot kell szánni a fagyi elkészítésére + az egészet nem árt legalább 4 órán át mélyhűteni, hogy az utolsó réteg is megkeményedjen.