Azt hittem, elrontottam

Ha most nagyon szigorú szeretnék lenni önmagammal szemben, be kellene vallanom, hogy elrontottam a körtesajtot. Nem száradt ki. De miért sanyargassam magam, nem vagyok én a saját ellenségem! Arról nem is beszélve, hogy körtesajtot biztosan fogok tudni csinálni máskor is, most viszont gazdagabb lettem egy isteni köretlekvár recepttel, amit magamtól lehet, hogy soha nem próbáltam volna készíteni. Egyszerűen nem jutott volna eszembe, mostanában biztosan nem.

Tegnapig még kitartottam, nem kóstoltam bele, szuggeráltam, hogy száradjon ki. Szárítottam sütőben, pihentettem a radiátor tetején, a száradás semmi jelét nem adta több mint egy hétig. Tegnap estére elfogyott a türelmem, megkóstoltam, ma pedig kineveztem lekvárnak. Annak pedig szuperjó! Lassan indulnom kell a következő adag körtét beszerezni, mert ez igencsak a végét járja, látom már a tálka alját… Meg ugye kel majd alapanyag a körtesajthoz is.

Recept

1 kg megtisztított gyümölcshús (10 nagyobb körte)
40 dkg barnacukor
1/2 citrom héja
1/2 citrom leve
1/2 vaníliarúd
2 nagy marék dió

A körtéket meghámozom, magházukat kivágom. Közepes lábosban nagyon kevés vízben teljesen puhára párolom. Összeturmixolom. A citrom héját zöldséghámozóval vékony csíkban levágom, a gyümölcshöz adom a citromlével és a hosszában felvégott vaníliarúddal együtt. Hozzákeverem a cukrot és alacsony lángon, gyakran megkeverve egészen sűrűre főzöm. Ha kész, a citromhéjat kiveszem, eldobom. Hozzákeverem a diót, hagyom kihűlni és hűtőben tárolom, amíg el nem fogy. (Elvileg ugyanígy készül a körtesajt is… csak nem a hűtőbe megy, hanem száradni.) Kb. 2 hétig eláll, de addig nem fog kitartani. Ha nagyobb mennyiséget készítenék nem tennék bele diót, nehogy megkeseredjen, és üvegekbe töltve kidunsztolnám.