Barackos gombóc a Facebookon

Nem csodálom, hogy a könyvbizniszben mindenki frászban van az elektronikus megoldások előretörése miatt. Szinte mindenki folyamatosan a neten lóg, ami szerintem nem jelenti egyértelműen, hogy számítógépen, telefonon vagy Kindle-n fogunk könyveket olvasni – bár sokan tesznek így és biztos jó is nekik. Inkább ott a bökkenő, hogy a nap ugyanúgy 24 órából áll és egyszerűen az új dolgok kiszorítanak régebbeieket, mert újak és érdekesebbek és így több időt fordítunk rájuk. Én, személy szerint nehezen tudom elképzelni, hogy iPadet lapozgassak könyv helyett vagy az Epicurious.com-ot vigyem magammal az ágyba egy jó nagy szakácskönyv helyett, ami megágyaz a szép álmoknak. Regényekről nem is beszélve. A gyors és praktikus megoldásokat viszont biztosan az internet nyújtja. A láncreakciót, amit egy gondolat elindít és amit gyors keresésekkel az interneten lekövet az ember szinte ugyanolyan sebesen, mint ahogy a következő gondolat étveszi az előző helyét egyetlen nyomtatott formátum se tudja biztosítani. Tegnap azért készítettem barackos gombócot ebédre, mert az egyik ismerősöm néhány napja ezt írta a falára a Facebookon: “42 barackosgombóc: az étel értelme!”

Közben egy bloggertárs arról elmélkedik, hogy “ha a facebook hamarabb elterjed, szerintem a blogok 50 százaléka soha nem született volna meg. az enyém sem… mennyivel egyszerűbb-közvetlenebb-gyorsabb ez, nem igaz?!” Ezzel nem teljesen értek egyet. Igaz, hogy gyors, közvetlen és azonnali visszacsatolási lehetőséget nyújt (még könnyebb függővé válni), de nekem a közlési kényszerem nagyobb annál a terjedelemnél, amit a Facebook enged vagy amit ott érdemes megjeleníteni. Éppen ezért ma már a Lila Füge nem csak a Bloggeren aktív, hanem a Facebookon és a Twitteren is, ez utóbbit még tanulom. A Facbookra lehet jönni lájkolni, közvetlenebb üzeneteket váltani velem, illetve a Lila Fügés énemmel. Vannak játékok, ahol finomságokat lehet nyerni a konyhámból és becsatornázok oda egyéb megjelenéseket, recepteket, munkákat, fotókat. Gyertek! És most vissza a gombócokhoz.

A barackos gombócot a hagyományos módon készítettem, de a végén mégse bírtam magammal, valahogy egy kis mandulát is szerettem volna belekomponálni. Kockacukor helyett egy kiskanál mandulamassza és egy 1/2 tk cukor került a sárgabarackok közepébe, a morzsát pedig fele-fele arányban házi zsemlemorzsából és darált mandulából készítettem.


Recept (40 gombóchoz)

1 kg burgonya
2 ek vaj
annyi liszt, amennyit felvesz (kb 75 dkg)
só
1 kg sárgabarack
cukor

15 dkg darált mandula
15 dkg zsemlemorzsa
kevés vaj

Mandulamassza:
10 dkg tisztított mandula
6 dkg porcukor
2 dkg cukor
1/2 ek golden syrup
1 dl víz
1 tk mandula kivonat (nem aroma)

A mandulamasszához a héjától megtisztított (leforrázott, kinyomakodott) mandulát a porcukorral robotgépben egészen finomra őrlöm. A cukorból, vízből és golden syrupból szirupot főzök: egy kis lábosban forrásig melegítem őket, majd a kész szirupot hagyom kihűlni. A mandulakivonattal a cukros mandulához adom és addig pulzálom a késes robotgépben, amíg lágy marcipánhoz hasonlító homogén masszát kapok.

A krumplit megfőzöm, krumplinyomóval összenyomom. Langyosan deszkára borítom, hozzáadom a vajat és kb 1/2 kg lisztet. Lágy tésztát gyúrok belőle, folyamatosan adok hozzá egy kis lisztet, amíg megfelelő állagú lesz – összeáll, nem túl kemény, nem túl lágy. Kinyújtom, megtöltöm gombóconként 1/2 sárgabarackkal, 1 tk mandulamasszával és 1/2 tk cukorral. A gombócokat sós, lobogó vízben kifőzöm (miután feljött a víz felészínére még 2 percig hagyom főni) és azonnal a pitított morzsába forgatom. Porcukorral és a maradék morzsával megszórva tálalom.