Barnakenyér fagylalt

Nem túlzok, amikor az állítom: évek óta álmodom erről a fagylaltról. Több mint egy évtizede (ha belegondolok majdnem kettő…), hogy Írországban egy pubban ettem ilyet. Ízlett, de akkor annyi minden történt éppen, hogy nem nagyon maradt meg az emlékeim között, vagy inkább csak mélyen elásva. Egy ideje eszembe jutott, és egyre jobban bizgerálta a fantáziámat. Hogy is volt az a fagyi? Tényleg kenyér volt benne? Minden szakirodalmat felütöttem, amit csak a polcon találtam, de sehol sem leltem nyomát. Kerestem David Lebovitznál, de ott is csak egy kommentben említette valaki. Receptem így nem lett, de legalább azt tudam, hogy nem a képzeletem szüleménye a dolog. Jött a Google, itt már valamivel nagyobb sikert értem el – megtudtam, hogy sima vaníliafagylaltot kell készíteni és abba keverni a KARAMELLIZÁLT barnakenyeret. Ha! Nem véletlen, hogy mégis megmaradt ez az emlék!

Egy darabig mormogtam még az ismerőseimnek, hogy én ilyet szeretnék készíteni, de láttam szemükben a kételyt – kenyeres fagyi? Hát belevágtam, csak hogy bebizonítsam mindenkinek, hogy ez tényleg csudajó, mert hogy az. A 19. században Írországan luxusédességnek számított, később egyre népszerűbbé vált, míg végül az ír éttermek jellegzetes, állandó édességévé lépett elő. És most már nálunk is, azt hiszem. Idális átmenetet képez tél és tavasz között, mert fagylalt ugyan, de mégis csak a fajsúlyosabb fajtából. Kár, hogy már csak ezt az egy gombócot tudtam megmenteni a fotózáshoz.

Teljesen véletlen, de épp aktuális: Happy St. Patrick’s day to all my Irish friends!
Más: olvassátok el a Michelin-csillagról készített interjúmat Steellel (Food Police) a dívány.hu-n! Egyben gratula a Costesnek, a Bocknak, Csalogánynak, 21-nek és az Arcade-nek!

Recept (kb. 1 l fagyihoz)

1 csésze barnekenyér bél finomra darálva
5 ek cukor
10 ek barnacukor
1,5 dl tej
1 vaníliarúd
4 tojássárgája
3,5 dl habtejszín

Egy kivajazott sütőlapra szórom a nagyon finomra darált friss kenyérbelet és meghintem barnacukorral. 190 fokra előmelegített sütőbe teszem és jól megpirítom, vigyázva, hogy ne égjen meg. Egyszer-kéteszer átkeverem. Kiveszem a sütőből, félreteszem.
A vaníliarudat felvágom, magokat egy kisebb lábosba kaparom, felöntöm tejjel, beledobom a vaníliarudat is és felforralom. Elzárom a lángot, fedő alatt legalább fél órát hagyom ázni, majd kiszedem a vaníliarudat.
A tojássárgákat cukorral elkeverem, folyamatos kevergetés mellett óvatosan hozzáöntöm a meleg tejet. Visszaöntöm az egészet a lábosba és alacsony láng fölött, kevergetve sűrűre főzöm (5-7 perc). Fémtálba teszem és hagyom teljesen lehűlni.
A habtejszínt habverővel kemény habbá verem. Lágyan hozzákeverem a tojésos krémet és a karamellizált kenyeret. Legalább egy órára a hűtőbe teszem, majd a lehűlt maszát fagylaltgépben krémesre fagyasztom. Fogyasztásig mélyhűtőben tárolom.

Gyömbérsziruppal (sűrűre főzött gyömbérszörp) leöntve pillanatok alatt eltüntetteük, de málnával vagy epercoulis-val is nagyon jó lehet.