Vannak dilemmák az életben, nekem ma például ez: egyek? ne egyek? Éhes vagyok, de ha arra gondolok, hogy valami meleg, zsíros étel a közelembe kerül egyből kiráz a hideg. Mondjuk ez most még jól is esik pár pillanatig. Aztán megint kordul egyet a gyomrom és folytatódik a tétlenkedés. A végén mindig győz az éhség és lesz megoldás, csak ki kell várni.
A dinnye önmagában mégse ebéd, se nem vacsora, de ha felöltöztetjük egy kicsit, akkor nagy melegben pont elég lesz. Játszani is lehet vele, mert ha úgy szeleteljük, mint a pizzát máris becsapjuk egy kicsit az érzékszerveinket. Már, ha egyáltalán szükség van a trükközésre, mert az az igazság, hogy ez jó móka: szép a dinnye így kicsicsázva (is). Az íze elég semleges ahhoz, hogy jól lehessen mindenfélével kombinálni: gyümölcsökkel az édes oldalát emeljük ki, sós sonkával meg pont ellensúlyozni lehet ezt.
Amit én semmiképp nem hagynék ki: görög joghurt a savanykás íze miatt, ettől tartalmasabb is lesz egy kicsit az étel, de maradunk a hűvös vonalon vele. Egy kis jó minősgű extra szűz olívaolaj is jót tesz a kombónak. Szélben szárított sonka, érlelt parmezán, ezek mind jöhetnek a finomra aprított zöldségek vagy az apró gyümölcsök mellé. Party-falatkának is menő szerintem. Én ma ebédre ettem.