Tudjuk, hogy /igazán kevés kivételtől eltekintve/ lerágott csont az újévi fogadalom, hiába vagyunk besózva az első napokban a nagy elhatározásoktól. A tudatos táplálkozás felé vezető út hosszú, de amióta megtapasztaltam jótékony hatását annak, hogy a gyomrom helyett, elsősorban az elmémet etessem, tényleg mosolygok mint a vadalma. Mit is értek ezalatt: törekszem arra, hogy az évszaknak megfelelő, főleg helyben termő zöldségek és gyümölcsök  alkossák az étrendem legfontosabb alapanyagait*. Nem, illetve minimálisan fogyasztok mesterséges adalékanyagokkal, hormonokkal, növekedésgyorsító-, tartósító- és édesítőszerekkel, színezékekkel dúsított élelmiszereket és ipari gazdálkodásból származó liszt termékeket, hiszen mindezeknek bizonyítottan romboló hatása van elsősorban az idegrendszerre. Ezért radikálisan csökkentettem pl. a finomított fehér cukor használatot és az elmúlt pár évben áttértem a szabad gazdálkodásból származó húsok és húskészítmények mértékkel való fogyasztására is.

 

De mivel is etessük akkor központi szerverünket, az agyunkat?

Érdekes, hogy pl. az autónkba sose jutna eszünkbe a nem megfelelő oktánszámú benzint tankolni. Miért tesszük ezt meg akkor magunkkal és még a gyerekeinkkel is? Ha ételeinkre hasonlóan tekintünk mint a járművek “táplálékára” máris sokat tettünk a tudatosabb életmódunk felé. Rövid időn belül bárki megtapasztalhatja  a tisztább gondolkodást, az összefüggések egyszerűbb meglátását, az önbizalom fokozódását, az önszeretet egy mélyebb fokát, az energiaszint és az életerő megsokszorozódását, harmóniát, céltudatosságot, amelyet a magunkhoz vett élelmiszerek jótékony hatása, a méreganyagoktól való megválás jelentősen elősegít. A hosszú távú tapasztalataim azt mutatják, hogy nem babra megy a játék, a tét a saját életünk.

Igaz a közhely, hogy az vagy amit megeszel.

Én szeretem a közhelyeket, hiszen azért váltak azzá, mert hosszú idő alatt bekövetkező nagyszámú tapasztalatot mutatnak, ezért számomra a biztonság egyfajta értelmezését jelentik. (Pont olyanok mint azok a közkedvelt ételek, melyeket a világ számos pontján készítenek évszázadok óta, tehát milliók számára elérhető, alapanyagaikban és elkészítésükben is egyszerűek…)

Persze a tiltott gyümölcs mindig édesebb, de ha nem úgy tekintünk a jövőben rá, mint tiltásra, hanem csupán úgy, mint a nem nekünk megfelelő táplálékra, máris könnyebb lesz elengedni a hozzá kapcsolódó sóvárgást.

Ezért gondoltam, nincs is miért a sült galambra várni, hogy a szánkba repüljön, el is kezdem az évet és a következő szezonális, főleg zöldségekből, kevés húsból és halból, könnyű fűszerezéssel készülő, szervezetünket nem megterhelő recepttel, amivel biztos, hogy senki orra alá nem fogok borsot törni. Ha mégis valaki felpaprikázva érezné magát és a szememre hányná, hogy ne etessem ilyenekkel, annak is szeretettel ajánlom, hiszen a puding próbája úgyis az evés, BUÉK!

  1. recept: Zellerkrémleves
  2. recept: Karfiol steak paprika mártással
  3. recept: Langyos téli saláta narancsos tahini öntettel
  4. recept: Almás tormamártás füstölt pisztránggal
  5. recept: Színes téli saláta
  6. recept: Sült gyökérzöldség leves bébispenóttal
  7. recept: Savanyú burgonyakrémleves (sült szárnyassal)
  8. recept: Fehér bableves fodroskellel és kölessel

*január – zöldségek, gyümölcsök

alma és körte félék, cékla, cikória, csicsóka, fehér-,lila-, kelkáposzta, fodros kel, fekete-, jégcsap retek, fok-, lila-, vörös-, póréhagyma, paszternák, fehér-, sárgarépa, karalábé, karfiol, téli saláta zöldek, naspolya, sütőtök, burgonya, batáta, tarlórépa, zellergumó, szárzeller, édeskömény, dió, mogyoró, mák, mandula, lencse, bab

5/5 (12)

Kérjük, értékeljen

Előző cikkVIDEÓ: Habcsókcseppes keksz
Következő cikkZellerkrémleves pirított diómorzsával

“Ami a szívemen, az a szádon”
Kreatív tervezéssel, kommunikációval foglalkoztam. Fokozatosan alakult úgy az életem, hogy ma már szinte minden időmet a gasztronómia világában töltöm. Családi örökségem az osztrák polgári konyha és az erdélyi nyárikonyhák receptjei és történetei. Eredeti alapanyagok és elfelejtett ízemlékek után kutatok, amelyeket újrateremtek a konyhában. A főzés és a hozzá kapcsolódó vizuális tálalás számomra kommunikációs csatorna. Esszenciája a játék, szeretet, szenvedély, születés, kutatás, kíváncsiság, tanulás, tanítás. A Diana mosolya blogon ebből lehet inspirálódni.