Fázisfőzés és káoszmenedzsment

Sose tudnék profi konyhán dolgozni. Ezer oka van, de a legfontosabb talán az, hogy ott a szervezettség és az időzítés a legfontosabb alapkövetelményei a sikernek. Elnézve magunkat mostanában, biztos, hogy semmi ilyesminek nem tudnék megfelelni. Viszont a káosz felett remekül uralkodom, úgy tudom irányítani, hogy közben a káosz maga megmarad és mi mégis megkapjuk, amire szükségünk van. Remélem érződik, hogy rettentően büszke vagyok magamra.

Napjaink mostanában elég érdekes fordulatot vettek: édes hármasban nyomjuk a nagyvárosi nyaralást, egy folyamatosan beszélő és kalandéhes majdnem 5 éves R2rral és egy éppen járni kezdő Leoval. Teljesen másra van szükségük, de persze a megoldást mindketten tőlem várják, lehetőleg MOST azonnal. Csüngünk egymáson, összecuppanva a hőségben, kicsit ragacsosan és homokosan és néha nagyon éhesen. Így aztán továbbra is kénytelen vagyok minden nap főzni valamit. De ez a főzés, nem az a főzés. Ez valami fura mutatvány apró szakaszokra darabolva. Csodálatos káoszmenedzsmentemnek köszönhetően valahogy, amikor itt az ideje, étel kerül az asztalra és mi boldogoan körülüljük, majd jól megesszük. Magam se értem.

Főzök egy kicsit reggel, amikor még mindenki alszik – pl. beteszem sülni a csirkét a sütőbe. Aztán még egy kicsit, amikor épp senki nem figyel rám – ez általában nagyon rövid idő, ilyenkor mondjuk egy salátaöntetet bekeverek. Ebéd előtt általában van 30-40 perc,a amikor a csodával határos módon valahogy értik, hogy az ételnek el kell készülnie, ilyenkor valami bonyolultabb vagy nagyobb adag el tud készülni – legyen egy több hozzávalóból álló köret és a leves. Ha ügyes vagyok, marad valami vacsorára is, legalább a húsból vagy a köretből és akkor kezdődhet újra a mutatvány kicsiben este. Ha nagyon ügyes vagyok, készítek valami olyat, ami alkalmas arra, hogy másnap is együnk belőle, esetleg csak egy kicsit átalakítva. De ez mind nem lényeges, mert közben homokvárak épülnek, majd rombolódnak le, óriási állatkertek bukkannak fel a nappali közepén, hogy aztán egy tűzoltóosztag vagy a bizonytalanul lépkedő Leo porrá zúzza őket, pancsolunk, biciklizünk és estére kipurcanunk. Valahogy kezdem érteni a szülőket, akik szívbajt kapnak a nyári szünet elején. Csak egy kicsit.

Citromos vajas csirke

citromos vajas csirke.jpg

A sült csirke az egyik legjobb gyors kaja. OK, kell neki 80 perc a sütőben, de tőlem nem igényel nagy odafigyelést és ezért hálás vagyok. Hidegen és melegen is jó, bármivel lehet kombinálni, most mondjam, hogy adu ász? Csak kell hozzá egy jó csirke és nem szabad túlsütni, hogy szaftos maradjon. A másik, ami elengedethetetlen, az a jó sok vaj. Mert attól annyira másképp lesz jó. Most épp ez a citromos vajas vátozat a kedvencünk. Nem kell túlbonyolítani a fűszerezést, a vaj és a citrom magukban is teszik a dolgukat.

Recept

1 közepes csirke
2 egész citrom
1 fej fokhagyma

bors
kb 10 dkg vaj

A csirkét besózom, megszórom borssal, majd bekenem annyi puha vajjal, amennyit felvesz – kb 10 dkg egy közepes csirkéhez. Sütőpapírral bélelet tepsibe teszem, teszek mellé egy fej kettévágott fokhagymát. 180 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöm mellével fölfelé, majd átfordítom a csirkét az oldalára, így is 20 percig sütöm. A citromokat közben kettévágom és vágott felükkel lefelé a csike mellé teszem. Most ismét fordítok rajta egyet, hogy a melle kerüljön alulra. 20 perc elteltével megint egy negyed fordulattal az oldalára fordítom az állatot és hagyom 20 percig pirulni ezen az oldalán is. Így mindenhol ropogósra sül a bőr, belül szaftos és ízletes lesz. Amikor a csirkét az asztalra teszem, a sült citromból ráfacsarom a sült citromlét a húsra.

citromos vajas csirke 2.jpg

Tetszett a recept?

- Mutass többet a szerzőtől -