Forró csoki, sok kicsi, céklás-csokis kuglóf

Pénteken végre mi is megtartottuk a sok kicsire tett felajánlásomat, vagyis a forró csoki+süti délutáni programot. Az időjárás talán csak és kizárólag nekünk kedvezett azzal, hogy ismét téli hideg van, de esküszöm nem én intéztem így! Mindenesetre furcsa lett volna sűrű, forró csokoládét kortyolgatni és hozzá csokis-céklás kuglófot majszolni madárcsicsergésben és tavaszi napsütésben. Az egyeztetés és a végleges időpont fixálása heteket vett igénybe – így jár az, aki több kisgyerekes anyukát próbál egy időpontra összeszervezni úgy, hogy a gyerekek ne legyenek ott, de az anyukák is ráérjenek fél óránál hosszabb időre. Végül az egyik anyuka kiesett a rostán és kedves vendégem egy barátnőjével érkezett, akinek “csak” a kutyája elhelyezését kellett egy délutátn erejéig megoldania.

A hosszas készülődés pont arra teremtette meg a lehetőséget, amiért a sok kicsi gondolata megszülethetett a szervezőkben: nagyon sokat gondoltam azokra, akiknek gyűjtöttünk az akcióval, főleg miközben olvadt a csoki a gőz fölött, illatozott a kuglóf a sütőben és a hasonló korú gyerekeink csínytevéseit vitattuk meg a nyertesemmel. Nemrégiben elindult a Gyermekétkeztetési Alapítvány Fel a fejjel! blogja, érdemes időről-időre beleovasni, garantáltan velünk maradnak a történetek. A Fel a fejjel! program keretében került szétosztásra az a pénz, amit a sokkicsivel összegyűjtöttünk, nagyon jó látni, hogy mekkora segítséget jelent a rászorulóknak.

Szóval céklás-csokoládés kuglófot sütöttem. Abban a kezdetektől fogva biztos voltam, hogy kuglófot sütök a forró csoki mellé, de amikor elkértem anyukámtól a bombabiztos családi kuglófreceptet azt mondta, hogy valami miatt mostanában neki nem szokott sikerülni. Egy ilyen kijelentésnek pedig a fele sem tréfa, haza se hoztam a receptet. Napokig kerestem az ihletet, olvasgattam a szakácskönyveket (nagyon gyorsan elhatárolódtam a kelt tésztás kuglóftól), végül egy hűtőtakarítás hozta a döntést: találtam 3 céklát.

Idén sikerült annyi céklát ennünk, hogy semmilyen formában nem tud már megmozgatni: se sülve, se főve, savanyúságnak, hideg vagy meleg salátának, köretnek, sehogy se kérek egy falatot se, köszönöm szépen. Majd a nyári fajtához talán megjön a kedvem. Viszont azt a három darabot kidobni mégse fogom… így született hát meg a gondolat, hogy beleteszem a csokis kuglófba: a csoki és a cékla jól működnek együtt és a cékla csodás állagot ad a süteménynek. Nem kell megijedni, nem furcsább ez mint a répatorta vagy a cukkinis muffin, a zöldségek nem ízüket, sokkal inkább nedvességtartalmukat és nem utolsó sorban tápértéküket kölcsönzik a süteménynek. A céklának van a felsorolt zöldségek közül a legkarakteresebb íze, de jó minőségű, magas kakaótartalmú csokoládéval ez nem lesz észrevehető, földes íze szépen összesimul a csokoládé keserédességével.

Az első falat után megkérdeztem vendégeimet, hogy szerintük mit tettem a kuglófba, de gyanakvó pillantásokon és egybehangzó “csokoládét!” felkiáltáson kívül nem kaptam semmi arra irányuló visszajelzést, hogy felfedezték volna a céklát. Azért a biztonság kedvéért elárultam a titkos összetevőt. Íme a recept:

12 dkg puha vaj
35 dkg sötét barnacukor
40 dkg főtt cékla
15 dkg magas kakaótartalmú csokoládé (65-70%)
1 tk vaníliakivonat
1 tojás
25 dkg liszt
1 csomag sütőpor
1 csipet só

A célkát puhára főzöm, lehűtöm és leturmixolom. A csokoládét gőz fölött felolvasztom. A vajat a cukorral robotgépben kikeverem, hozzáadom a tojást és krémesre keverem. Hozzáadom a céklapépet, vaníliakivonatot és az olvasztott csokoládét és elkeverem. Alacsony fokozatra veszem a ropotgépet és a masszához adagolom a száraz hozzávalókat. Nem keverem túl, csak épp addig, amíg homogén masszát kapok. Kivajazott, kilisztezett kuglófformába töltöm és 190 fokra előmelegített sütőbe teszem. 40-45 perc alatt készre sütöm, fogpiszkálópróba után kiveszem, a formában pihentetem 10 percig, majd kiborítom és hagyom teljesen kihűlni. Megszóróm porcukorral. Forró csokival nagyon üt.