Hófehér

Ezt a bejegyzést még akkor kezdtem írni, amikor az ablakon kitekintve minden háztetőt vastagon borított a hó. Ezt azért fontos itt megjegyeznem, mert a terítékre kerülő fogást pont ez a gyönyörű fehérség ihlette. Lassan jön csak a tavasz vagy én várom már nagyon türelmetlenül, de akkor legalább minden hófehér volt, ami a mostani szürkésbarnaságnál vagy szeles-napos időnél mindenképpen jobban tetszett. (Olyan vagyok már mint egy igazi angol, folyton az időjárásról beszélek a bevezetőben…)
Az elmúlt hetekben több karfiolos rizottó recept is megtalált, az elsőre talán még fel sem figyeltem, de aztán mégis beférkőzött a gondolataim közé ez a nem igazán szokványos párosítás. Pürének, köretként vagy levesbe szoktam karfiolt használni és nem is túl gyakran – méltatlan ez a mellőzés, belátom. Végül csak az időjárásnak köszönhetem, hogy kipróbáltam: ismét hidegre fordult az idő, szükség volt valami igazán laktató “comfort food”-ra, de ugyanakkor meglepett ezzel a szépséges fehérséggel és úgy gondoltam, ha már így alakult, jó lenne az asztalra is csempészni belőle egy kicsit (a hógolyó gyorsan olvad és nem elég összetett az íze).

Még egy szempontból új nekem ez az étel: mindezidáig ragaszkodtam a klasszikus rizottó készítéshez: csak alaplevet, fehérbort és vajat használtam, hiszen így is csodálatosan krémesre lehet főzni a rizst. Most viszont úgy találtam, hogy a karfiol édeskés lágyságához jól passzol egy kis tejszín és valami karakteresebb sajt is, ami most nem a klasszikus parmezán. Lehet, hogy a puristák megköveznek ezért, de nagyon érdekes így ez az étel és a sok finom klasszikus rizottó mellé elfér néha egy kis változatosság. Összegezve tehát, ez nem egy klasszikus, viszont nagyon kellemes és nem utolsó sorban szép étel.

Recept (6 személyre)

50 dkg kerek szemű rizs (pl. arborio)
1/2 közepes fej karfiol
1 l zöldség alaplé
1 dl száraz fehér bor
2 dl tejszín
1 ek vaj
2 ek olíva olaj
10 dkg brie vagy más lágy sajt
3 marék dió pirítva
só
fehér bors
szerecsendió
(szükség szerint víz)

Száraz serpenyőben a diót megpirítom, kiszedem és felhasználásig félreteszem. A serpenyőbe teszem a vajat és 1 ek olíva olajat, amikor a vaj kissé habzani kezd rádobom a lehetőleg minél kisebb rózsáira szétszedett karfiolt és egy csipet sóval 5-6 perc alatt félpuhára pirítom. A karfiolt kiszedem, félreteszem, a serpenyőbe öntöm a maradék 1 ek olajat és a rizst. Innentől a rizottó a szokásos módon készül, felváltva a rizshez adok 1 merőkanál alaplevet és egy löttyintés bort, amíg a rizs krémes és puha nem lesz. Amikor már majdnem megfelelő a rizs állaga, hozzákeverem a héjától megszabadított, felkockázott brie-t és a tejszínt, 1 percig kevergetem, amíg a sajt teljesen felolvad. Amennyiben egy kicsit sűrű a rizottó és már nem maradt a borból vagy az alapléből, egy kis vízzel lazítom. Ha kész, hozzákeverem a karfiolt, sózom, borsozom, meghintem egy pici szerecsendióval és forrón, a pirított dióval megszórva tálalom.