A vidék hősei – Interjú Csósza Mercédesszel

Nehéz elképzelni, de minden egyes gyümölcsöt és zöldséget, amit megeszünk, valaki egyszer elültetett, felnevelt, és betakarított. Sokan sokat sírtak már a magyar vidék és a mezőgazdaság sorsa miatt, mi inkább egy olyan embert szeretnénk bemutatni, akitől már akkor jókedvünk lesz, ha megszólal, és aki miatt megint lehet bízni a jövőben. Pedig Csósza Mercédesz csak hobbiból kertészkedik – ki tudja, mire jutna, ha csak ezt csinálná?

Kezdjük rögtön az elején. Merci, hogyan lettél őstermelő?

A válasz roppant egyszerű: beleszülettem, a testvéremmel együtt. A szüleink már a kezdetek kezdete óta foglalkoznak gyümölcstermesztéssel, bár csak kiegészítő foglalkozásnak számított régen is. Májustól október elejéig gyümölcsöt szedtünk. Eperrel indultunk, aztán jött a málna, a ribizli, a szeder. Konyhakertünk régen is volt a gyümölcsös mellett. Megfizethetetlen, amikor kimegy az ember a kertbe, és onnan szedi össze az összetevőket az ebédhez. Hasonló érzést akartunk átadni azoknak az embereknek, akik a mi termékeinket fogyasztják, hogy érezzék, az a gyümölcs és zöldség szívvel-lélekkel lett termesztve. Ez az, ami hajt minket, hogy mindenki, aki találkozik velünk, kaphasson egy csipetnyi vidéket. Hobbiként tekintünk a termelésre, hozzátartozik a mindennapokhoz. Emellett a család összes tagjának van munkahelye, így ma is csak kiegészítő foglalkozásként műveljük.

Kép: Jámbor Zsófia

Még csak nem is főállásban csináljátok? Mivel foglalkoztok egyébként, hol dolgoztok?

Édesapám évek óta sofőrként dolgozik egy cégnél, mellette menedzseli az otthoni folyamatokat. Édesanyám igazi megújuló, mindig kitalál valami izgalmasat. Ő a szörpfőzés mestere, túravezető, és üzemelteti a vendégházunkat. A húgom jelenleg turisztikai tanulmányokat folytat, és rendezvényszervezőként is dolgozik. Mikor elkezdtünk foglalkozni a Manufaktúra megalkotásával, még marketing szakos tanuló voltam egy főiskolán. Igyekeztem elhelyezkedni a szakmában,de jobban húzott a szívem haza, a kertbe. Aztán be kellett látnom,hogy csak 3-4 ember munkájával tudjuk kitermelni egy ember fizetését, így lépnem kellett. Jelenleg egy állami cégnél dolgozom középvezetői pozícióban. Szerintem nem minden család mondhatja el magáról, hogy közös hobbijuk van, mi ebben is szerencsések vagyunk.

Azért ez egy elég látványos és eredményes hobbi.

Kezdetben piacoztunk a nyers áruval, az volt a célunk, hogy valami mást adjunk az embereknek, mint amihez hozzászoktak – azt szerettük volna, hogy élmény legyen nálunk vásárolni. Igazi kapcsolatot építettünk a vevőinkkel, tanácsokat, recepteket osztottunk meg, és véleményeket kértünk, ezekből építkeztünk. Így jutottunk el a Csósza Manufaktúrához. Igény volt rá, hogy a megtermelt gyümölcsöt feldolgozzuk, ezért minőségi szörpöt és lekvárt készítettünk hagyományos receptek alapján, hagyományos eljárással. Ezeket először 2011-ben az OMÉK-en (az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron) mutattunk be, igazából ez hozta az első komolyabb sikert. Kóstolás alapján kerültünk be egy delikáteszboltba – onnantól pedig felpörögtek az események.

Milyen a viszonyotok a fenntarthatósággal, mit jelent ez nektek? Mi a Házikón keresztül jutottunk el hozzátok, márpedig ők elég szigorú követelmények alapján válogatnak. A fenntartható gazdálkodás is családi örökség, vagy azt a fiatalabbak hozták be a képbe?

Nekünk a fenntarthatóság alap. Nagyon örülök, hogy létezik a Házikó, így van, aki divatba hozza. Szerintem szuper, hogy egyre többen élnek ezeket az elveket követve. Van még min javítani, de a szándék megvan az emberekben. Azért vannak olyan dolgok, amelyek számomra érthetetlenek, ezeket próbálom tiszteletben tartani, ilyen például, amikor valaki magát tudatosnak vallja, akár vegán is, de biomangót a világ másik oldaláról hozat. Remélem, az idő múlásával mindez változni fog,és az emberek megtanulják, mikor minek van szezonja, vagy hogy mi a bio- és a vegyszermentes termesztés között a különbség. És az elvárásaikat is ezekhez igazítják. Vagy belátják, hogy egy ilyen mangónak mekkora az ökológiai lábnyoma. Az igazság az, hogy ebben mindenkinek van szerepe, 1980-ban biztos nem akartak biomangót venni az emberek. Szerintem mindannyian a túlkínálat áldozatai vagyunk. A fenntarthatósággal kapcsolatban nem tudok hatalmas újságot mondani, mivel igazából mi mindig így gazdálkodtunk. Az évek múlásával csak az volt egyre furcsább, hogy megváltozott a termelési trend, és egyszeriben mi is divatossá váltunk.

De neked mitől jut eszedbe a mangó ökológiai lábnyoma?

Alapvetően nekem eszembe sem jutna biomangót venni. Nyilván néha-néha megkívánja az ember, aztán vesz egyet, de nem érzem szükségét, hogy napi szinten egzotikus gyümölcsöket vagy zöldségeket fogyasszunk. Mint például az avokádó, ami miatt jelentős erdőterületeket irtanak ki, hogy kiszolgálhassák a piacot. Számomra és a környezetem számára is az a fontos, hogy milyen minőségű élelmiszert fogyasztunk. Nyilván elkerülhetetlen, hogy betérjünk egy-egy hipermarketbe, mondjuk télen, amikor apadnak a készleteink. Ezt leszámítva azonban 90 százalékban a magunk által megtermelt zöldséget és gyümölcsöt fogyasztjuk egész évben. Piacra járva teljesen jól követhető, hogy mikor volt az első nagyobb fagy. Igyekszünk mindig változatos termékeket vinni, télen jön a dió, az alma, a tökszezon, emellett pedig ott vannak a szörpök és a lekvárok. Ahogy már említettem, nekünk ez alap, nem kellett átfordítanunk a gondolkodásunkat a tudatosságra és a fenntarthatóságra. A kertünkben kora tavasztól késő őszig mindig terem valami. A Házikó tulajdonosa, Bertényi Gábor szavaival: „gyönyörű mozaikos elrendezésű”. Igyekszünk régi fajtákat is megtartani, mint például a húsvéti rozmaring, de próbálkozunk különleges dolgokkal is. Néhány éve ültettem gyömbért – hát be kell vallanom, nem lett az igazi.

Kép: Csósza Manufaktúra

És konkrétan hogyan jelenik a meg a gazdálkodásotokban a fenntarthatóság?

Mi növénytársítással harcolunk a kártevők ellen. Bazsalikomot paradicsommal, kukorica mellé babot ültetünk, sarkantyúcskát a levéltetvek ellen, és még folytathatnám. Így mi a vegyeskultúrát részesítjük előnyben a vegyszerekkel szemben. Persze ez sem tökéletes, vannak olyan gombabetegségek, amelyek kegyetlenül támadnak, de vegyszerekkel sem tudnánk védekezni. Emellett komposztálunk, és igyekszünk mindent hasznosítani. Ha túltermelünk, cserélünk más termelőkkel vagy a falubeliekkel. Régóta így működik a gazdaságunk, a kertünk. Ezen nem is szeretnénk változtatni. Mindenkinek, aki teheti, ajánlom ezt a fajta gazdálkodást. Nincs annál jobb, mint amikor tudom, hogy azt eszem, amit megtermeltem. A piacra járókat csak arra tudom buzdítani, hogy bátran kérdezzenek a termelőktől, egyrészt sok újat tanulhatnak, és sok mindent le tudnak vonni ezekből a beszélgetésekből. Másrészt a termelőknek pozitív visszajelzést tudnak adni a munkájukkal kapcsolatban. Nekünk is jólesik, ha érdeklődnek a munkák iránt, hátha másokat is „megfertőzünk” egy-egy ilyen beszélgetés során.

 

Mennyire akartok növekedni, mik a céljaitok?

Távlati terveink között továbbra is szerepel a hagyományos receptek, módszerek megőrzése és népszerűsítése, a vasárnapi piacozás a Szimpla Kertben. Az ottani szuper közösség és a szoros kapcsolat a vásárlóinkkal sokat jelent nekünk. Mindemellett további partnereket keresünk, hogy egyre többen ismerhessék meg újra a vidék ízeit, és fogyaszthassanak minőségi élelmiszert.

Tetszett a recept?

- Mutass többet a szerzőtől -