Környezettudatos suli kicsiknek – De mit tanulnak ott?

A két alapítóval, Gacsó Anikóval és Telma Naa Lamely Lincolnnal beszélgettünk. Anikó újságíró-végzettségű, jelenleg marketingszöveg-íróként dolgozik, Telma pedig nemzetközi tanulmányok szakon végzett, egy piackutató cégnek dolgozik, emellett zenész, és énekel.

A hazai iskolák, óvodák jelentős része alapvető problémákkal küzd. Szerintetek mekkora luxusnak számít itthon a környezet- vagy az állatvédelemmel, az egészségtudatossággal programszinten foglalkozni?

Telma: Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy környezetvédelmi szempontból eléggé le vagyunk maradva. Hiányzik a közbeszédből, illetve csak néhány kiemelt dologra koncentrálunk, mint mondjuk a szelektív hulladékgyűjtés, rendszerszinten azonban nem látjuk, mit miért lenne fontos tenni, és mit tehetünk, hogy valóban óvjuk hosszú távon a környezetet, a bolygót. A közoktatásban sem jelenik meg, vagy csak a súlyához mérten csekély mértékben.

Nektek viszont pontosan ez a célotok: a nálatok tanuló gyerekek, vagyis az a generáció, amelyik 10–15 év múlva lesz felelős, aktív felnőtt, annak ez teljesen természetes legyen.

Anikó: Pontosan. Több helyütt olvasni, hogy kutatók szerint nagyjából 10–15 évünk maradt, hogy a mostani folyamatokat megállítsuk, visszafordítsuk, és amikor felnőttekkel erről beszélgetek, azt tapasztalom, hogy ismerik ezeket az adatokat, kifejezetten ijesztőnek és elgondolkodtatónak tartják, ám amikor a hétköznapi cselekvések szintjén kellene valahogy beavatkozni ezekbe a folyamatokba, az nehezen, kelletlenül megy, vagy sehogy. Azt látom, hogy az egyszer használatos műanyag zacskók terén tényleg van valamiféle változás, ami fontos eredmény, de rengeteg dolgunk van még.

Akkor látni némi elmozdulást, csak nehézkesebben haladunk, mint amilyen tempó indokolt lenne?

Telma: Nagyon is jól látni a pozitív trendeket, főleg a fiatalabb korosztálynál. A műanyag visszaszorulása érezhető, de ennél mélyebbre sokan nem merészkednek. Első körben, úgy vélem, az lenne a fontos, hogy a környezetvédelmet mint témát hozzuk közelebb az emberekhez. Ne csak a szólamok szintjén találkozzunk vele a mindennapokban, hanem legyen egyéni érdek, egyéni felelősség.

Nektek honnan vannak erről alaposabb ismereteitek? És hogyan tervezitek az oktatásba hangsúlyosan beemelni?

Anikó: Magasabb fokú az érzékenységünk erre, talán csak ennyi. Tudatosan élünk, legyen szó környezetvédelemről, étkezésről vagy gyereknevelésről. Fontosnak tartom, hogy a vásárlásaimmal, a választásaimmal mire szavazok, milyen termékekre és szolgáltatásokra mondok igent. Ezek beépültek a hétköznapjainkba. Kifejezetten sok, erre nyitott családdal találkozom, a gyerekekre pedig különösen igaz, hogy nagyon befogadóak arra, hogy felelősen bánjanak az állatokkal, a környezetükkel, a saját testükkel. Inkább abban látok bizonytalanságot, hogy sokan nem tudják, merre induljanak el, hol kezdjék. Mi arra törekszünk, hogy a nálunk tanuló gyerekek hétköznapjaiban ez legyen benne – nem extraként, ellenkezőleg: az automatizmusok szintjén. Hogy csak egyetlen példát mondjak: mi az ebéd, honnan származik, milyen dobozban érkezik, hová kerül aztán az a doboz, mit csinálunk vele. Sokan kérdezik, hogy ezt úgy képzeljék-e el, hogy környezetvédelmi órák lesznek egész nap matematika vagy magyar helyett, de erről szó sincs. A kis létszámú közösség mindennapi rutinjába gyorsan beépül mindez. Nem a tananyag ellenében, hanem azt megtámogatva, kiegészítve.

Az állatvédelemre nagy hangsúlyt fektettek, legalábbis a kommunikációtokban mindenhol kiemelitek mint a környezettudatosság kulcsfontosságú elemét, az oktatás egyik alappillérét, ami bár logikusnak tűnik, mégis szokatlan.

Anikó: Az egyik legfontosabb dolognak tartjuk. Mindketten állatvédők vagyunk, vegánok. A sulit magántanuló-csoport formában tervezzük elindítani, ilyenre pedig sok példa van már országszerte, de olyat, amelyik ezt az állatvédelmi vonalat hangsúlyosan vinné, nem ismerünk. Az egyik nem titkolt célunk lényegében az volt, hogy amit mi otthon mondunk és mutatunk a gyerekeinknek, azt az értékrendet lássák és tapasztalják akkor is, amikor napközben tanulnak. De legalábbis ne az ellenkezőjét. Sokszor olyan programokat választanak a gyerekeknek – többet éppen állatvédelmi témák apropóján –, mint az állatkertbe járás, a pónilovaglás vagy a cirkusz. Mi ezekre is szeretnénk „etikus alternatívákat” mutatni azoknak a családoknak, amelyek erre nyitottak. Olyan tevékenységeket, programokat, ahol az állatokkal tisztelettel bánnak, és nem használják ki őket.

A nálatok tanuló gyerekek vegán ételeket fognak kapni? Feltételezem, a vegánság nem alapfeltétel a jelentkezéskor.

Telma: Egyáltalán nem feltétel, de tegyük is ezt gyorsan tisztába, mert kulcsfontosságú. A veganizmus és a növényi étrend két különböző dolog. Mi, amikor azt mondjuk, hogy vegánok vagyunk, és fontosnak tartjuk az állatvédelmet, akkor valóban arra gondolunk, ami akár a jog szintjén az állatok és az élőlények érdekét szolgálja, ami a velük való etikus bánásmódra vonatkozik, és ennek csupán egy szelete az étkezés. Szeretnénk, hogy a tanulócsoport tagjai megismerjék és megtanulják szeretni, tisztelni a környezetüket, benne az állatokat. Kutatások alapján pedig a növényi étkezés bizonyul ma a leginkább fenntarthatónak, sőt a legegészségesebbnek is. Természetesen nem alapkövetelmény, hogy a nálunk tanuló gyerekek – és a családjaik – otthon is így táplálkozzanak, mi csupán egy utat szeretnénk mutatni. Elindítunk valamit.

Anikó: Így lesz az étkezésből környezetvédelem és felelősség. Ha ebből csak annyit visznek tovább, hogy heti egy vagy két húsmentes napot tartanak otthon is, már komoly eredményt értünk el. Tehát mi nem elsősorban vegán, sokkal inkább nyitott, érdeklődő családokat várunk. Fontosnak tartom továbbá, hogy itt nem csupán növényi étkezésről van szó, hanem arról is, hogyan termeljünk kevesebb konyhai hulladékot, vagy hogy hogyan vigyünk a környezetre legkevésbé ártalmas háztartást.

Hangsúlyozzátok, hogy magatok is édesanyák vagytok. Tele vagytok rossz tapasztalattal, amitől a saját gyerekeiteket szeretnétek megóvni?

Telma: Nem pusztán emiatt indítjuk a tanulócsoportot, de tény, hogy mindkettőnknek sok rossz tapasztalata van a pedagógusokkal, az oktatási rendszerrel kapcsolatban is. A gyerekek helyéről, szerepéről, lehetőségeiről talán egy kicsit mást gondolunk. Ezek a nehéz tapasztalatok és emlékek akkor öltenek újra alakot, amikor az ember gyereke iskoláskorú lesz, és döntenie kell. Akkor bekapcsol valami. Igen, vannak hatások, amelyektől jó lenne őket megóvni.

Anikó: A rengeteg fölösleges stressz, az iszonyú teljesítménykényszer, az egyformaság, mégis a folytonos egymással versenyzés követelménye, az önállótlanság… Sorolhatnánk.

Telma: Nekem egyébként hatéves a fiam, és több okból sem szerettem volna, hogy elkezdje az iskolát. Ezek közül az egyik az volt, hogy nem találtam olyan intézményt, amelyre nyugodt szívvel mondtam volna igent.

Eddig tulajdonképpen végig a környezetvédelemről beszélgettünk, miközben amit tető alá akartok hozni, az mindenekelőtt gyerekközpontú. Mit értetek ezalatt pontosan?

Anikó: Nekem mint anya, ez volt a legfontosabb. Szintén egy iskolakezdő korú fiam van. Nagyon szerencsés találkozás volt a miénk Telmával, ugyanazt kerestük mindketten. Rengeteg traumatikus élménytől, amelyeket mi átéltünk, szeretnénk megkímélni a nálunk tanuló gyerekeket. Régóta figyelem, milyen alternatív lehetőségek vannak itthon, és meggyőződésem, hogy egészen máshogy kell a gyerekeket, az igényeiket, a sokféleségüket kezelni, mint ahogy a hazai iskolák zömében ma teszik. Mindenkivel a saját tempójában, a saját érdeklődésének megfelelően haladni nem egyszerű feladat, de szerintem a leghatékonyabb, leginkább járható út.

Telma: Fontosnak tartjuk, hogy a pedagógus mindenekelőtt partnernek tekintse a gyerekeket, és – bármilyen elcsépelten hangzik is, de – szeretve oktasson.

Van olyan intézmény, amelyre példaként tekintetek?

Anikó: Becsatlakoztunk a ReSuli tanulóközösségeket segítő hálózatba – ez egy alapítvány, amely éppen a miénkhez hasonló magántanulói csoportok elindulását segíti. Sok jó példát látunk, ahonnan át szeretnénk emelni bizonyos elemeket, közben nem szem elől veszítve a saját értékrendünket, de a legfontosabb, hogy érzékenyek legyünk a gyerekek közti különbségekre, és az egyéni sajátosságaikat megismerve tudjuk őket a leginkább segíteni.

Ti milyen minőségben vesztek majd részt ebben a projektben?

Telma: Nem pedagógusok leszünk, hanem a működtetést segítjük, a szervezéssel, az adminisztrációval kapcsolatos összes feladatot mi fogjuk végezni.

Anikó: A mi gyerekeink is oda fognak járni, tehát nem úgy tervezzük, hogy elindítjuk szeptemberben, aztán elégedetten hátradőlünk. Szeretnénk minél több energiát beletenni, és hosszú távon is működőképessé, erőssé, vonzóvá tenni.

Milyen sűrűn tapasztaljátok, hogy azok az értékek, amelyekről beszéltetek eddig, itthon alapvetően pénzkérdésként merülnek fel, és általános vélekedés, hogy csak bizonyos életszínvonal felett elérhetők vagy fontosak?

Anikó: Ez gyakori érv itthon, holott, úgy vélem, sokkal inkább odafigyelés és elhatározás, mint pénz kérdése. Ha csak a növényi étkezést nézzük, sokan hiszik, hogy jelentősen többe kerül megvalósítani, mint a hagyományos étrendet. Mivel a vegán életmód gyors ütemben terjed, és mivel piacgazdaságban élünk, a piac mindenféle vegán termékkel rukkol elő. De ez nem jelenti azt, hogy mindent meg kell venni, és vegánná csak luxuscikkek vásárlásával lehet válni. A répa, a burgonya, a gabonák vagy a hüvelyesek itthon is megtermő, elérhető árú, egészséges és rendkívül sokoldalú alapanyagok. Ezek egyéni döntések, ki mire mennyit áldoz. Nem vegán életmódot is lehet drágán és pazarlóan folytatni, és vegánnak lenni is lehet kis fizetésből, nincs összefüggés. Ugyanígy nem pénzkérdés, milyenek a hulladékkezelési elveink, a háztartásvezetésünk, a közlekedésünk, vagy hogy milyen programokra megyünk el. Nem kell luxusban élni, hogy ezeket fontosnak tartsuk, és a mértékletességre, a környezet óvására szavazzunk. Ezt az oktatásba beépíteni alapvető fontosságú.

Telma: Bonyolult téma, és a kereskedelem, a reklám, a piac mindenkire hat, de én is azt gondolom: a felelősség észszerű döntésekről szól. Nem nagy lemondásokról és nagy költségekről. Éppen ellenkezőleg. Nem szabad a bioboltok vagy az új hullámos kávézók prémiumkínálatából és árképzéséből kiindulni. Mi az iskolában azt szeretnénk megmutatni, milyen finom étel készülhet abból, ha fogsz egy marék lencsét, egy répát és egy krumplit. Egy kevéske búzadarával pedig hogyan tudod felturbózni. És miért érdemes magadnak termelni néhány alapdolgot, mennyi mindent kezdhetsz egy kicsi kerttel, egy darabka földdel. Vagy hogy az újrahasznosítás milyen sokszínű, izgalmas dolog, mennyiféle lehetőséged van. Hogy csomagolásmentesen venni, szerezni dolgokat miért fontos és kíméletes. Ezek sokkal inkább a spórolás, mint a pazarlás vagy a luxus irányába mutatnak. És erre mind kíváncsiak és nyitottak a gyerekek, csak értő módon, érzékenyen kell segíteni őket. Akit érdekel a Földlakók, annak érdemes eljönnie szülői tájékoztató estjeink valamelyikére, amelyeket február–március folyamán tartunk.

Földlakók Környezettudatos Suli Facebook-oldal: www.facebook.com/foldlakoksuli