Mostan színes pitéről álmodom II. – Lila pite

Íme a tökéletesen omlós pite recept, de hogy felborzoljuk a kedélyeket, nem akármilyen pitét készítettünk el nektek: most lila a divatszín, ezért lila a pitetészta is.

Hozzávalók – 21 cm átmérőjű tarte formához:

30 dkg liszt

20 dkg hideg vaj felkockázva

kb. 6 evőkanál áfonyalé

csipet só

A töltelékhez:

15 dkg áfonya

2 nagyobb alma meghámozva, felszeletelve

15 dkg barna cukor

1 tk őrölt fahéj

1/2 citrom leve

1 evőkanál kukoricakeményítő

Elkészítés:

A tésztához morzsoljuk el a vajat és a sóval kevert lisztet, majd apránként adjuk hozzá az áfonyalevet, de csak annyit, amennyitől összeáll. Gyúrjuk golyóvá, osszuk szét nagyjából 1/3 – 2/3 arányban, majd lapítsuk ki, és sütőpapírba csomagolva tegyük a hűtőbe fél órát pihenni. Közben keverjük össze a töltelék hozzávalóit, és tegyük félre. Melegítsük elő a sütőt 180ºC-ra. A nagyobb tésztát lisztezett felületen, vagy két sütőpapír között nyújtsuk ki 4-5mm vastagra, kicsit nagyobb átmérőjűre, mint a sütőforma, majd simítsuk bele. A másik tésztát is nyújtsuk ugyanilyen vastagra, csíkokra is vághatjuk, vagy formákat is kiszúrhatunk belőle, ha díszíteni akarjuk a pite tetejét. Halmozzuk a tésztába a tölteléket, de az időközben eresztett lé nélkül, majd fedjük be a másik tésztával, a széleit nyomkodjuk össze, és vágjuk le a túllógó részeket, a közepébe vágjunk lyukat, ahol a gőz kiszabadluhat. Süssük 45 percig, vagy amíg a teteje egész halványan megpirul. Hagyjuk hűlni, langyosan, vagy szobahőmérsékleten a legfinomabb.

lila pite

Még több pite recept!

5/5 (2)

Kérjük, értékeljen

Előző cikkMostan színes pitékről álmodom I.
Következő cikkKell-e nekünk az igazi vanília?
Az úgy volt, hogy volt nekem egy nagymamám. A nagyvárosi, nagypolgári konyha szocializmussal csitított maradványaiból is zseniális stíriai metéltek, és pont megfelelően odapirult grenadírmarsok kerültek a panel lakás csöppnyi asztalára. Anyám francia egyetemi évei alatt elsajátított konyhai tudása, és a New Yorkban eltöltött általános iskolás évek sok szempontból, így az ízek szempontjából is meghatározták a későbbi utamat. A kommunikáció és a pszichológia világából egyre inkább tolódtam egy csendesebb karrier felé: nekem a konyha egy templom, ahol egy meghatározott rendszer szerint, a legnagyobb békében történnek a folyamatok. Tisztaság, rendszer és alázatosság, az alapanyagok és a munka tisztelete: nekem ezt adja minden egyes tál étel. Ugyan iskolában is tanultam a főzést, mégsem vágytam soha étterembe, annál fontosabb a személyesség, az emberközeliség, a főzés örömének átadása annak, aki elfogyasztja az ételt. Most, két gyermek anyjaként a rugalmasságot is tanulom, mert jó pap holtig tanul - szerintem a jó szakács is.