Kezdjük azzal, manapság mit értünk Buddha tál alatt. Egy szép, a müzlis tálnál nagyobb mélytányért megpakolva mindenféle finomsággal, ami színes, egészséges, tápláló. Általában van benne valamilyen gabonaféle, gyümölcsök, zöldségek, olajos magvak, no meg valamilyen krémes, pürés rész édes vagy sós változatban.

 

Azt ugyan nem tudjuk, mit evett Buddha, de azt igen, hogyan. Persze ez is csak legenda, de higgyük el, hogy minden reggel napkelte előtt kelt, meditált, majd

fogott egy tányért, körbejárta a falu házait, és begyűjtött  egy kis adományt étel formájában. Így szépen megtöltötte a tányérját. Ez az eredete a Buddha-tálnak.

A mai trendhez annyiban hasonlít, hogy minden bizonnyal egészséges étel került a tálba, valószínűleg valamilyen nagyon egyszerű curry rizzsel. Mivel Buddha követői később szigorú, a napirendjükre, az étkezésre és az életmódra vonatkozó előírások szerint éltek, Buddha táljának legendájából a szerzeteseknek köszönhetően tényleges használati tárgy lett: egy alamizsnaedény, amibe az adományételt gyűjtötték. Eddig a történelmi háttér.

Az biztos, hogy a több mint kétezer éves hagyomány modern értelmezésének megjelenésében komoly szerepe volt annak, hogy az egészséges életmód, a tudatosság (mindfulness) elterjedt az étkezésben. A vegetarianizmus, illetve vegánság kultúrája is hozzájárult ahhoz, hogy a Buddha-tál egy újabb jelentéstartalommal bővült. Bár elnézve a szemkápráztatóan gyönyörű ételkompozíciókat, ez esetben már aligha beszélhetünk szerény alamizsnaételekről. Színpompás, gazdagon megpakolt, bőségtálakról annál inkább. Ugyanakkor bármelyik értelemben használjuk is,

mindig legyünk hálásak azért, amit a tálban kapunk, tekintsük ajándéknak, élvezzük ki az ízeket és örüljünk, hogy valami egészségessel és finommal ajándékoztuk meg magunkat.

 

5/5 (1)

Kérjük, értékeljen