„Nézzükmivanitthon” szendvics – the sequel

Eltűntem. A blogrol is, de a konyhából is. Sajnos nem utaztam el (bár tettem volna!) csak valahogy úgy alakult, hogy semmire nem jutott idő. Bevásárolni sem, így a múlt hétvégén kiürült éléskamrában kutattam tovább még kétszer (a többi napon éheztünk 🙂 és így a “nézzükmivanitthon” szendvics még két felvonást élt meg. Mára már valóban csak üres üvegek maradtak, de van remény, megnyitott újra a sarki bolt (erről majd később)!
Tekinthetjük úgy, hogy ez egy kétségbeesett próbálkozás arra, hogy életjelet adjak magamról… tele vagyok tervvel a hétvégére, komolyan készülök: súlyos főzés-elvonási tüneteim vannak. Égető szükségét érzem, hogy újra illatok, gőzök, aromák, sercegés, bugyogás és sistergés közepette töltsek hosszú órákat. (Listát is írtam, jó hosszú lett!)
A két utolsó tartalékokat is felemésztő szendvics a körülményekhez képest jól sikerült, ezért úgy gondoltam megosztom őket, hátha valaki hasonló helyzetben találja magát. Kellemes túlélést kívánok mindenkinek! Van ilyen…

Receptek (ha ezek azok)
2 személyre

Szardellás, szárított paradicsomos szendvics
2 pita
2 tk bolti pesto
5 dkg frissen reszelt parmezán sajt
4-6 szem szárított paradicsom
6 db szardella filé

Olivakrémes, paradicsomos szendvics
2 pita
2 tk fekete olivabogyókrém (tapenade)
5 dkg reszelt gouda sajt
1 paradicsom 8 karikára vágva
pici só, frissen őrölt bors

A pitákat kettévágom, a töltekékeket a “zsebekbe” töltöm, (megkenem mindegyik szendvics belsejét a krémek egyikével, utána mehet a többi maradék-töltelék) egy pici olivaolajjal meglocsolom őket és 200 fokos sütőben 10 perc alatt pirosra sütöm.