Pizza házilag – nem őrültem meg

Bajban vagyunk. Azt hiszem pizzasütödévé alakulhatok hamarosan pedig semmi ilyen szándékom nincs. Az történt, hogy pénteken R2r a babakonyhában tevékenykedett én pedig kivételesen nem főztem, amikor betessékelt a konyhába, hogy én is csináljak ott valamit. Hirtelen azt válaszoltam, hogy majd este sütünk együtt pizzát. Nagyon örült, azonnal éhes lett és percenként szólt, hogy vacsoraidő van. Az volt a nagy tervem, hogy veszek kész tésztát – ki akartam próbálni a Tante Fanni készen kapható pizzatésztáját, mert a rétest és a leveles tésztáját szeretem. Be is vásároltam a pizzához mindent csak éppen tésztát nem kaptam. Este mindenféle trükköt bevetettem, de R2r hajthatatlan maradt, pizzát kért. Azt el kell még mondanom, hogy nem eszünk gyakran pizzát, kivéve amikor Olaszországban nyaralunk, akkor minden nap, mert a gagyiért nem adok pénzt és főleg nem vagyok hajlandó megenni a gumisajtot, amit rátesznek, jót pedig kevés helyen sütnek.

Szóval nem volt mit tenni, az estét még valahogy kivédtem… valahogy? másnapra beígértem a pizzát. Így szombat délelőtt nekiálltunk, bedagasztottuk a tésztát. A Szakácsok Könyvében található alapreceptet használtam és meg is maradok ennél. Egyszerű és tökéletesen működik. Azt tudtam előre, hogy a sütésnél dől majd el a dolog és eszembe jutott Heston Blumenthal egyik műsora (Quest for the perfect pizza c. epizód), amiben otthoni körülmények között produkálja a tökéletes pizzát – ebben többek között az volt a megjegyzendő, hogy az egyenletes forróság a lényeg – a lehető legforróbb sütő és a forró felület, amire a tészta kerül (a kemencében ez ugye mind adott), ettől sül meg percek alatt és hólyagosodik fel gyönyörűen a pizzatészta. Szerencsére a sütőm 250 fok fölé melegszik, ezzel nem volt gond, a sütőbe helyezett előforrósított serpenyő pedig biztosította a forró sütőfelületet is. A vastag, felfordított serpenyő azért jobb mint egy sima sütőlap, mert sokkal jobban felforrósodik.

Recept
Szakácsok Könyve 470. oldal

4 g friss élesztő
150 g 22°C-os víz
2 ek porcukor
150 g finomliszt
150 g magas sikértartalmú liszt (kenyérliszt, de fontos, hogy ne legyen benne élesztő)
3/4 ek finomított tengeri só

Az élesztőt elkeverem a vízzel és a cukorral, robotgépbe teszem és hozzáadom a lisztet és a sót. Összedolgozom, majd hagyom 10 percet pihenni. Ezután 1/2 órán keresztül dagasztom. Letakarom, meleg helyre teszem és 1 órán át kelesztem a tésztát. Közben elkészítem a paradicsomszószt a pizzára és előmelegítem a sütőt 220 fokra. A serpenyőt a kezdetektől fogva beleteszem, hogy forrósodjon át és csak akkor veszem ki, amikor ráteszem a tésztát.
Amikor megkelt 4 részre osztom a tésztát és kis golyókat formázok belőle. Hármat letakarok és hagyok pihenni, egyet pedig egészen vékonyra nyújtok. Engem nem zavar, ha nem tökéletesen kerek, de ezzel is el lehet játszani.
A vékonyra nyújtott tésztát hagyom 5 percig pihenni, majd ráteszem a feltéteket: most fűszeres paradicsomszósz, főtt pármai sonka, gomba, mozzarela és oliboli – fekete olívabogyó került rá a megrendelő, R2r, kérése szerint. A kész pizzát a forró, felfordított serpenyőre teszem (a serpenyő fonákja a sütőlap) és azonnal visszateszem a sütőbe. 7-10 perc alatt készre sül, figyelni kell rá – amikor a szélei felpúposodtak és megpirulnak azonnal ki lehet venni. Forrón fogyasztva kenterbe veri az itthon kapható pizzák 99%-át.
A maradék tésztákat ugyanígy sütöm ki, a feltéteket ízlés szerint lehet variálni természetesen. Egy pizza így kb. 20 cm átmérőjű (ekkora sütőbe tehető serpenyőm van).