Püréleves folytatás cukkinivel

A legutóbbi szép sárga színű püréleves után természetes, hogy zöld változatnak is lennie kell. Igazából már rég óta tervezem ezt a levest elkészíteni, nyáron a Klasszban kínáltak hasonlót, onnan az ötlet. Gyorsan lekerült az étlapról, pedig nekem nagyon ízlett, azóta is hiányolom – egészen biztos vagyok benne, hogy csak az étlap frissen tartása és nem a leves sikertelensége vezérelte a szakácsot. A leves két fő alkotóeleme a cukkini és a ruccola. Nagyszerű párosításnak tartom íz, textúra és szín szempontjából is – a cukkini édeskés, selymes ízét nagyon jól ellensúlyozza a ruccola (enyhén) maró, karakteres íze. A ruccola mellett más fűszernek nem is igazán jut szerep és ez így is van jól. A könnyű nyári Klassz beli verziótól ez annyiban biztosan különbözik, hogy az évszakra való tekintettel egy kicsit tartalmasabban készítettem, krumplival sűrítettem.

Recept (4 személyre)

4 nagyobb cukkini
20 dkg ruccola
1 póráhagyma
2 kisebb krumpli
2 ek olíva olaj
1 l zöldség alaplé (mostanában bio kockával dolgozom)
1 dl tejszín
só
frissen őrölt bors
10 dkg lágy kecskesajt
5 dkg darált (török)mogyoró

A cukkinit megmosom, felkarikázom. A póréhagymát szintén felszeletelem és az olajon félpuhára párolom. Hozzáadom a kockára vágott krumplit, majd kicsit később a cukkinit is. Sózom, borsozom és addig párolom, amíg egy kicsit kezdenek összeesni a cukkinikarikák, a krumpli pedig megpuhul. Ekkor hozzáadom a ruccolát is és csak addig párolom, amíg a levelek egy kicsit összeesnek, de még élénk zöldek maradnak, hogy a ruccola íze minél erőteljesebb maradjon. Az alaplevet külön felforralom. A zöldségeket az alaplével adagonként leturmixolom, utánaízesítem és visszateszem a tűzhelyre. Hozzáadom a tejszínt és egészet még egyszer átmelegítem.
A kecskesajtból kis golyókat gyúrok, ezeket meghempergetem a darált mogyoróban. Adagonként két kis golyót adok levesbetétként, nagyon finom kiegészítője a levesnek.

A leves finom frissen reszelt parmezánnal is, ha nem áll rendelkezésre kecskesajt, vagy marad a levesből, de elfogy a kis golyó, ahogy velünk történt.