Lussekatt (Sáfrányos Luca napot!)

Szerencsére a skandinávok egészen másképp élik meg ezt a szép decemberi napot, úgyhogy van honnan merítenünk, ha 13-án is valami finomra vágyunk. A finn, svéd, dán és norvég Luca-napi szokások gyökerei a katolikus szent Luciánál mártíromságánál valószínűleg jóval régebbiek, nem csodálkoznék, ha a karácsonyhoz hasonlóan itt is arról lenne szó, hogy az egyház kényelmesen ráült egy meglévő tradícióra. December 13-án ugyanis, a 14. századig érvényben lévő Julián naptár szerint a legrövidebb ideig láthatták a napot, ez volt tehát a most 21-22-re eső téli napforduló napja. A Nap és a Föld viszonya meg egy picit régebbinek tűnik, mint a kereszténység úgy általában.

Ha a szenteknek nem feltétlenül van köze a régi napfordulóhoz, Lucia nevének viszont annál több. A Luca, Lucia neveket ugyanis a szakértők egyértelműen a latin lux, azaz fény szóból eredeztetik, a napforduló pedig pontosan a fényről szól – részemről már szinte viszket a bőröm, hogy végre kifelé menjünk a sötétből, ne befelé, úgyhogy egy kis gyertyafény és világítóan színes sáfrány pont jól fog jönni.

A skandinávok Luca-napi hagyományait a történelem folyamán korábban meglehetősen domináns svédek terjesztették el a térségben, a finnek, dánok, norvégok nem annyira lelkesek, de azért ők sem mulasztják el az alkalmat egy kis decemberi bulizásra.

Az eredeti svéd elképzelés szerint 13-án korán reggel egy fehér ruhás (szűz?) lány égő gyertyákkal a fején, énekelve  ébreszti a népet.

Amennyiben az ember épp Nobel-díjat kapott és elutazott az átvételére, jó eséllyel még le is filmezik, ahogy a szállodai szobájában egy idegen nő dalolászik, miközben viasz csöpög a fejéről. Az éneklő lányok a munkahelyeken is megjelenhetnek, de az iskolákban szinte kötelező a Luca-napi parti, mostanra praktikus és veszélytelen elektromos gyertyákkal, ráadásul, mivel a nemi egyenlőség mindkét irányba működik, a fiúkat is bevették a buliba.

Természetesen ha már ünneplünk, enni is kell valamit! És mivel tél, meg sötét, meg ugye a skandinávok különben se mulasztanának el egyetlen alkalmat sem a sütemény fogyasztásra, így a Luca-nap jellegzetes étele is egy édes kelt tészta. A lussekatt szó szerinti fordításban Lucia macskát jelent, a név itt a cica kunkori farkára emlékeztető formára utal és gyönyörű napsárga színét a korábban már emlegetett sáfránynak köszönheti. Mivel a sáfrány még mindig igen drága, lussekatterből meg nagyon sokat készítenek, nyilván nem mindegyik tartalmazza az eredeti fűszert, a legtöbb recept eleve megemlíti a kurkumát mint opciót. Kerül bele vaj, tej, cukor és kardamom, illetve mazsola is dekorációs céllal.

Persze mint mindenből, lussekattból is legjobb a házi készítésű (múlt héten egy sportklub karácsonyi buliján az egyik szülő által készített volt a legfinomabb a műfajban, amit eddig ettem), de azért ma nagy örömmel tesztelem majd a helyi pékség vonatkozó termékét, kávéval természetesen, ahogy azt egy rendes norvég teszi.

Ez pedig itt egy házi recept:

Elkészítés: