Salmorejo – egy gazpacho az anyukámnak

Anyukám nem tudja megenni a paprikát. Ez alól az egyetlen kivétel az őrölt fűszerpaprika, minden más formában a paprika tiltólistás. A dolog hátterében egy gyerekkori rossz emlék húzodik, melynek ismertetésétől most inkább eltekintek, belső családi ügy volt, ha igaz volt. Én már sok mindent megpróbáltam, mert ha azt vesszük, hogy hány féle paprika létezik és annak hány féle elkészítési módja, akkor gyorsan rájöhetünk, hogy mi minden jóról marad le az én drága anyukám, de mostanra beláttam, ami nem megy, azt jobb nem erőltetni. Ezért is jutott azonnal eszembe az anyukám, amikor ezt a levest elkészítettem a Casa Moro szakácskönyvből – egy gazpacho paprika nélkül! Legközelebb el is készítem anyunak, most pont nem futottak össze.

A leghosszabb időt igénylő és legbonyolultabb konyhai művelet a leves elkészítése során a levesbetétként a tetejére kerülő főtt tojás főzése. Amíg a tojás fő (10 perc), a leves is kész. Innentől már csak hűteni kell. Maradt belőle egy kis adag, másnap sokkal finomabb volt, ezért azt ajánlom, hogy legalább 4-5 órát hűljön mielőtt elfogyasztanánk. Tomboló nyári hőségben nekem nem is kell más ebéd vagy vacsora. Tartalmas, hihetetlenül ízletes, hűsítő és nem kell vele pepecselni. Jó turmixgéppel még lábat lógatni is volt időm, amíg a tojás főtt. Minden percet ki kell használni ugyebár.

A Salmorejo eredetileg cordobai étel, jellegzetesen paradicsomból és kenyérből készül olívaolaj és vörösborecet hozzáadásával. A gazpachotól annyiban tér el, hogy nem kerül bele más zöldség a paradicsomon kívül (ami tudom, gyümölcs) és több benne a kenyér. A tetejére minden esetben apróra vágott serrano sonkát és főtt tojást szórnak. A könyv szerint több variációja is létezik, attól függően, hogy az adott szakács épp milyen lábbal kelt fel aznap – az én fantáziámat erősen megmozgatták a könyvben emítést nyerő narancsdarabkák, így a levesembe került egy kis narancshús és lé. Nem tett neki rosszat. Mivel paradicsomból még nem lehet zamatosat kapni, maradtam a jól bevált minőségi olasz konzervnél, szerintem ez még mindig jobb, mint az ízetlen, de frissnek tűnő paradicsomok.

Recept (4 személyre)

1 kg édes paradicsom (vagy 2 egész paradicsom konzerv+1/2 l passata)
2 gerezd fokhagyma
tengeri só
10 dkg durvára vágott szikkadt kenyér héja nélkül
10 ek jó minőségű extra szűz olívaolaj
2 ek finom vörösborecet
csipet cukor
frissen őrölt feketebors

1 kisebb narancs
1 főtt tojás
3 ek apróra vágott serrano sonka

A kenyeret turmixgépbe teszem és finom morzsává őrlöm. Hozzáöntöm a konzervet és a paradicsompürét, összeturmixolom. A fokhagymagerezdeket 1 tk sóval mozsárban péppé zúzom, a turmixgépbe teszem és hozzákeverem a paradicsomos kenyérhez. Lassan, fokozatosan belecsurgatom az olívaolajat. Almapüré sűrűségű levest kapok, egy kicsit lehet vízzel higítani, én nem tettem. Nagy tálba öntöm, hozzákeverem az ecetet, sót (ha kell), borsot, csipet cukrot. A narancs húsát kifilézem és kis darabokban a leveshez keverem 2 ek narancslével együtt (ehhez egyszerűen belefacsarom maradék levet a narancsból). 2-4 órára a hűtőbe teszem. Fogyasztás előtt tálakba szedem és megszórom apróra vágott serrano sonkával és főtt tojással.