Skócia: gyönyörű és finom

Arról valószínűleg senkit nem kell győzködni, hogy Skócia szép ország. Érdekes, de egészen idáig nekem nem szerepelt előkelő helyen a látogatásra váró országok listáján. Ebből volt is nézeteltérésünk bőven, G ugyanis régóta vágyik ide. Most mindenkit, de elsősorban G-t megnyugtatok, amióta betettem ide a lábam azt tervezgetem, hogy mikor kellene visszajönni. Annyit tudok, hogy minél hamarabb. Akármennyire is szép most, amit látunk, az az érzésem, hogy csak sejtéseink lehetnek, hogy menniyre gyönyörű, amikor nem fed mindent hó, nincs csikorgó hideg (de legalább süt a nap!) és 2 fél + 2 teljes napnál több áll a rendelkezésünkre.

Ha azt is számításba veszem az utazás szervezésénél – és természetes, hogy erre figyelek – hogy milyen ételeket kapunk Skóciában, nem tenném az utat a nyár közepére. Még akkor sem, ha nincs túl meleg. Az ételek ugyanis nem az igazán könnyű kategóriába sorolódnak – és akkor azt hiszem elég diplomatikus voltam. Kezdjük a legfontosabbal: a desszertek nagyon édesek, gazdagok, általában valamilyen önetettel, sodóval kínálják őket, de ha nem akkor sok csokoládéval vagy fűszerezett, nehéz tésztával készülnek. Kedvenceim: gyömbérkenyér puding vaníliasodóval, ragacsos karamell puding (sticky toffee pudding). Fontos tudni, hogy a szigetországban a puding szinte bámilyen desszret fedőneve lehet, amelyek elkészítési módja jelentősen eltér és csak nagyon ritkán jelenti az itthon is ismert pudingot. A fent említett két kedvenc mindegyike hazai ismereteink alapján a sütemény elnevezést kapná. Híres még a citromkrém torta (lemon meringue pie), ami kivételesen nem annyira édes, és nagyon finom.

Ha visszafelé haladunk a sorban, a főételek következnek. E tekintetben a helyiek irigylésre méltó helyzetben vannak: Skócia marha-, és birka(bárány)tenyésztése a világ élvonalába tartozik, szigetország lévén a tenger gyümölcsei csodálatosan frissek és magas minőségűek, arról nem is beszélve, hogy fantasztikus vadhús is bőven kerül az asztalra. Ennek ellenére csirkét is mindig találtam az étlapon, nem is értem, hogy arra miért van szükség 🙂 A köretek terén nem sikerül túlzottan kreatívnak bizonyulni egy átlagos étterem séfjének: krumplira és párolt zöldségre számíthatunk minden mennyiségben. Ezek általában külön tálkában érkeznek a főfogás mellé, tartalmaznak főtt és sült burgonyát, brokkolit és sárgarépát.

Az előételeket semmi esetben nem szabad kihagyni. Aki nem szereti a halat próbálkozhat levessel, pl. kérhet egy Scotch broth-t, ami a hagyományos helyi zöldséges húsleves, általában birkából készítik, de előfordul az is, hogy marhahúst tesznek bele. Konyhától függ, hogy mennyire finom. Szeretik a helyiek a krémleveseket és több étlapon is láttam lencselevest baconnel. Ami azonban igazán kiemelkedik az előételek között, az a tengeri szekció: pácolt hering, fütölt lazac, különböző ráksaláták, grillezett rákok. Aki az ilyesmit szereti több előétellel is jóllakhat, nem is lesz szükség a főételek között böngészni.