Skócia: Michelin csillagos élmény

Távirati stílusban: Hosszú nap, rengeteg utazás, finom ételek. Technikai gebasz: nincs wifi…Csillogó szemű emberek. Erős kezdés, vajon mi lesz ezután?

Az első nap Skóciából nem láttunk semit – kivéve a 20 perces utat a reptérről a szállodába. Ellenben találkoztuk 2 emberrel is, akik hosszan és a szemükben lelkes csillogással beszéltek arról, hogy milyen itt élni. Az egyikük magyar, Zsolt, 5 éve él itt. A másik Beryl, német, 2,5 éve lakik Edinburgh-ben. Maradnak.

Gasztro kulcsszavak, első benyomások: helyi alapanyagok, farmers’ market, slow food. A természet közelsége, élő tradíciók, segítőkész, kedves emberek.

A mai nap az utázás mellett a luxusé. Az 5 órai tea a szállodában egy komoly terülj-terülj asztalkám, ahol minden előzetes figyelmeztetés nélkül azonnal belefutunk a Haggis egy fancy változatába. Akármennyire is tartottam a találkozástól és bármennyire felkészületlenül ér, az ítélet: finom! Nem a szokásos haggis-krumplipüré (haggies neeps&tatties) verziót kapjuk, hanem panírozott gombóc formájában érkezik a helyi különlegesség. Egy jól ízesített májas hurkára emélkeztet, de sokkal krémesebb. Nem lesz a kedvencem, de nagyon jellegzetes, meghatározó élmény.

A szállodából irány a főzőiskola, ahol akkora szerencsénk van – és itt köszönet a szervezőknek -, hogy maga Martin Wishart tart bemutató főzést. Megtanuljuk, hogyan kell kifilézni az őzgerincet és megtudjuk, hogy lehet gnocchit készíteni főzés nélkül is, serpenyőben pirítva. Ezt alig várom, hogy otthon is kipróbáljam, a recept megvan! Mindez egy kis idő után átcsap laza bohóckodásba, amikor Nacsa Olivér leégeti a kezét gnocchi készítés közben, de ez kell is ahhoz, hogy ne vegyük magunkat túl komolyan. A séf is veszi a lapot, nagyon jó hangulatban folyik a főzés, de azért a végén nem bírja ki, hogy meg ne kérdezze csendben Olivér rájátszott-e vajon, hogy enniyre nem tud főzni.

Ezután az iskola ízlésesen berendezett “vacsoraszobájában” fogyasztjuk el a 3+1 fogást:

Amuse bouche: gomba carpaccio szarvasgombaolajjal
Házi füstölt lazac endívia-savanyú alma ágyon
Őzgerinc filé grillezett salátával, feketegyökérrel és kecskesajtos gnocchival
Whiskyparfé shortbreaddel

Nem kifejezetten skót fogás mind, de az alapanyagok tekintetében amennyire csak lehet Skóciából válogattak, nem is akárhogyan. Erre külön kitér a séf: csodálatos alapanyagokból van lehetősége itt választani, ezért is nyitotta meg éttermét Edinburgh-ben. Mostanra már 2 éttermet is üzemeltet és nemrég nyílt meg a főzőiskola, ahol minket vendégül láttak. A lazac szülőföldjéről, Shetlandből való, ahol kifejezetten az ő utasításai szerint füstölik, ettől egy filmes réteget és nagyon kellemes mély füstös ízt kap. Összehasonlíthatatlan minden eddigi füstölt lazac élményemmel. Remélem sikerül belőle hazavinni!

Asztaltársaságunkhoz csatlakozik a helyi slow food mozgalom egyik mozgatórugója, az egyetemen is tanító Trevor, aki kiábrándít, hogy itt sincs kolbászból a kerítés. Szerinte itt is a szupermarketek és az import uralják a piacot, nagyon kevesen használnak helyi alapanyagot, hiába lenne adott. 2500 tagja van csupán a slow food mozgalomnak az Egyesült Királyságban, ami valljuk be, nem sok. Ennek ellenére a jó minőségű ételre van igény, a régen lepattant Leith környék (itt játszódik a Trainspotting) ma egyre felkapottabb, a The Shore-nak nevezett kerület egyben Anglia egyik legizgalmasabb gasztronómiai negyede, 2 Michelin csillagos és számos kiváló étteremmel.

Folyt. köv.