Supersonic

Régóta ámulatba ejtenek a poharas, krémes desszeretek. Talán azért, mert nálunk otthon nem volt az ehhez hasonlóknak se divatja, se hagyománya. A gesztenyepürén kívül, amit szívem mélyéről gyűlölök, nem nagyon emlékszem pohárban felszolgált habos csodákra gyerekkoromból. Nem kell megijedni és elképzelni kislánykori énemet, amint egy cukrászda ablakához tapadva nagy könnyes szemekkel szugerálom a számomra elérhetetlen desszereteket, anyukám és nagymamám süteményekkel, tortákkal és aprósüteménnyel kényeztetett minket (és teszik ezt még a mai napig – lucky me!) nem kis mennyiségben. Mióta felnőttem és külföldi szakácskönyveket is nézegetek, sokszor találkozom pohárkrémek fotóival és valahogy az az elképzelésem alakult ki, hogy ezek nagyon bonyolult procedúrát követően sikeredhetnek olyan gyönyörűre és finomra, amilyennek látszanak. Ennek ellenkezőjéről a receptek olvasása sem győzött meg, éppen ezért soha nem láttam neki ilyesmi elkészítésének, egészen addig, míg valamelyik reggel, félálomban a kanapén nyújtózva végignéztem, ahogy Nigella joghurtból, málnából és kekszből pillanatok alatt a képen láthatóhoz hasonlót dobott össze.

Az ezt a reggelt követő első édességhiányos állapot jelentkezésekor nem volt kérdés, hogy mi legyen a desszert. Mivel a Nigella féle receptet nem találtam meg, saját elképzeléseimre hagyatkoztam, hálát adva gondolatban Nigellának, hogy a parát eloszlatta belőlem.
Tudom, hogy gyakran mondok ilyet és néha nem mindenki ért egyet, de most kifejezetten igaz: ez a desszert szuperszónikus sebességgel áll össze az alapanyagokból szemetgyönyörködtető finomsággá, bevásárlással együtt tartott 25 percig az elkészítése (a bolt a sarkon van, 10 perc sorbanállásal számoltam).

Recept (4 személyre)

25 dkg mascarpone
1 pohár joghurt
1/2 vaníliarúd
2 ek méz
1/2 kg málna (lehet mélyhűtött is)
1 ek porcukor
6 db zabpelyhes keksz (Hobbits típusút használtam)

A málnát aprítógépben a cukorral pürésítem, utána szűrőn átpaszírozom, hogy a magokat kiszűrjem (ez tart a legtovább). A mascarponét kézi habverővel (a manuális fajtával, nem gépi) kikeverem a joghurttal és a mézzel. A vaníliarúdat elfelezem, majd a felet hosszában felvágom és a magokat kikaparom – a mascarponés masszához keverem. A kekszeket zacskóba teszem és nyújtófával összetöröm. Poharanként 2 ek málnapürére 3 ek krémet kanalazok, a tetjére pedig összetört keszet szórok. Azonnal fogyasztható, 1 órára lehűtve (keksz nélkül) még finomabb.

Volt egy kis maradék áfonyám, a málnapüréhez kevertem, de valójában bármilyen piros gyümölcsös kombinációt el tudok képzelni.

(Jobban belegondoltam, egyetlen finomság jutott még az eszembe a családi felhozatalból, apai nagymamám ananászkrémje, ami annak idején nagy kedvenc volt és néha még most is elkészül. Erről majd egyszer külön.)