A szakemberek szerint a kreatív tevékenységekben elmélyülő személyek elégedettebbek az életükkel. És itt nem a tehetséges művészek nagy alkotásairól van szó: a tanulmány során kifejezetten a hétköznapi, apró kreatív projekteket vizsgálták. Mint amilyen például egy juharszirupos-pekándiós keksz elkészítése. A kreativitás összefügg az érzelemszabályozással, többféle módon is: érzelmi állapotunk befolyásolja kreativitásunkat, de a dolog fordítva is működik. Az apró, hétköznapi kreativitás jó hatással van érzelmi állapotunkra, megnyugtat, felvidít, segít megbirkózni a stresszel.

Depressziós vagy? Süss egy pitét!

A sütés-főzés, mint stresszcsökkentő alkotótevékenység, nem csak egészséges embereknek tesz jót, hanem több pszichés zavarban is pozitív hatása lehet. Ilyen a depresszió, a szorongás, de még ennél súlyosabb kórképek, például pszichotikus betegségek terápiájának is része lehet a „főzésterápia”. Az angol szakirodalomban „culinary art therapy” (kb. konyhaművészet-terápia) néven futó művészetterápiás irányzat hasonló irányvonalakat követ, mint a zeneterápia, a képzőművészetterápia, és a többi művészetterápia: az alkotó tevékenység gyógyító hatását használja ki. Csak a többivel ellentétben itt meg is ehetjük a végén az alkotást.

A konyhaművészet-terápia lehet magányos tevékenység, ilyenkor az alkotó személynek válik hasznára, de lehet csoportos is. Utóbbi esetben a közös alkotás során javulhat a csoporttagok közötti kommunikáció, a csoport közös erőfeszítése és (reméljük) sikerélménye segíthet összekovácsolni a csoportot – nem csoda, hogy csapatépítő tréningek is épülnek már közös főzésre. A folyamatot családterápiában is használják, a családtagok is megtanulhatnak jobban kommunikálni a közös feladat során. Egy közös mézeskalács-készítés vagy bonbongyártás az egész családnak segíthet lelassítani és egymásra hangolódni.

A főzésterápia a depresszió és szorongás gyógyításában igen hatékony kognitív viselkedésterápia vonalába is illeszkedik. A kognitív viselkedésterápia két nagy részből áll: a kognitív gyakorlatok során igyekszünk átformálni a kliens gondolkodásmódját, de a valódi változáshoz ez nem elég, ahhoz viselkedéses gyakorlatokra is szükség van. Ennek egyik típusa az ún. viselkedésaktiváció, amikor a lehangolt vagy szorongó, semmihez kedvet nem érző páciensnek olyan, apró feladatokat adunk, amit azért némi erőfeszítéssel el tud végezni, és ami a kompetencia és a kreativitás élményét adja. A sütés tökéletes választás ebből a szempontból, hiszen ha a kliens képességeihez mérten jól választunk receptet, a tevékenység eredménye örömteli és kézzelfogható. És finom.

Meditáció a konyhapultnál?

Egy másik, napjainkban egyre népszerűbb pszichoterápiás és önismereti módszer a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét-terápia. A buddhista meditációban gyökerező módszer lényege, hogy tanuljunk meg mindig jelen lenni az adott pillanatban, érzékszerveinket a jelenre irányítsuk, ne a jövőtől rettegjünk vagy a múlton rágódjunk egyfolytában. Ezt nem könnyű megtanulni, ugyanakkor határozott előnye, hogy bárhol, bármikor, hétköznapi tevékenységek közben is gyakorolható – és általa gyakran örömtelibbé válik a tevékenység (a séta, a zuhanyozás, a főzés), mintha csak oda sem figyelve művelnénk azt.

Hogyan süssünk mindfulnessben? Az első pillanattól kezdve figyeljünk az érzékszerveink által észlelt élményekre: milyen színű a liszt, milyen állagú, hogyan változik, ha átszitálom? Milyen tapintású a vaj, van-e illata? Hogyan változik a tészta textúrája, ahogy egyik hozzávalót a másik után hozzáadjuk? Milyen hangokkal, illatokkal jár az elkészítés folyamata? Ha főzünk, szagoljuk meg a fűszereket, és figyeljük meg, hogyan változik a készülő étel illata? Színe, állaga? Ha gondolataink elkalandoznak, irányítsuk vissza gyengéden, de határozottan a főzésre-sütésre, hangokra, illatokra, tapintásra. Egészen más élmény így ételt készíteni, mintha csak összecsapnánk oda sem figyelve, ráadásul nagy valószínűséggel jobban is sikerül – erős a gyanúm, hogy a profi séfek és cukrászok valójában mind mindfulnessben főznek, csak nem tudnak róla.