Tálalj pürét!

 …. Ugyanis az étkezés egy összetett szenzoros folyamat, amellyel ma már több tudomány is foglalkozik. Az ízlelés nem csak a szaglástól függ, hanem attól is, mit látunk, és ahhoz amit látunk, milyen képzetet társítunk – többek között ez is meghatározza bizonyos alapanyagok szeretetét vagy nem szeretetét. Számtalan innovatív szakács játszik az érzékeinkkel, talán az egyik legismertebb Heston Blumenthal “hús-gyümölcse”, amely egy csirkemáj pástétom mandarinzselébe mártva, mandarin formában tálalva (valóban szinte megszólalásig hasonlít egy mandarinra, narancssárga zseléborításával és zöld leveleivel). De belül mégis egy pástétom, ami ebben a formában tálalva kellőképpen összezavarja az érzékeket.

Természetesen nem kell ilyen messzire mennünk tálalási praktikákért. Elég, ha csak arra gondolunk, amikor megszórjuk egy kevés zöld fűszernövénnyel az ételt, hogy azt mutassuk valami friss van benne, vagy a rizst egy merőkanállal félgömbbé formázzuk, hogy a tányér rendezettebbnek tűnjön. Ezek a kis erőfeszítések is mekkora különbséget jelentenek ahhoz képest, ha csak odavágjuk a család elé az ételt.

Az egyik nehezen tálalható ételféleség a püré. Akár édes, akár sós, akár zöldség, akár gyümölcs, valahogy nehéz nem csak úgy oda placcsantani a tányér közepére, hogy aztán ki is nézzen valahogy. A számtalan technika közül most négyet mutatunk, amelyet bátran, gyakorlatilag gyakorlás nélkül is könnyű elsajátítani, és amely mind nagyon rövid időn belül kivitelezhető, és nagyon mutatós.

Pötty

Ehhez ideálisan egy műanyag szósznyomó palack kell, de egy üres ketchupos vagy majonézes palack is jó hozzá, sőt, habzsákkal, vagy levágott sarkú, zárható zacskóval is kivitelezhető a művelet. Mindössze annyi a dolgunk hogy különböző nagyságú pöttyöket nyomunk a tányérra, lehet akár egy vonalban, vagy csak a tányér egyik felére, majd ezek mellé helyezzük a tányér fő elemét (húst, halat, kis tortácskát, fagylaltot, stb.). Nagyobb menyiséghez, jó tartású, sűrűbb vajas pürékhez, zselésített gyümölcsszószokhoz a legjobb.

“Placcs és cupp”

Ez egy igazán jópofa, és nagy szabadságfokkal rendelkező technika. “Placcsantsunk” (kanalazzunk) egy kevés pürét a tányérra, majd egy mini tarte formával, vagy egy kisebb tállal, esetleg pohárral nyomjuk a tányérhoz, majd cuppantsuk fel (vagyis emeljük fel) – vigyázz, vákum! Igen, marad a tál alján is, úgy kell számolni. Nem folyós, de a sűrű püréknél kissé hígabb krémekhez is jó, közepes mennyiséghez, inkább dísznek.

Kanál körzés

Nagyon szofisztikáltnak tűnő tálalás, sőt, az is, pedig milyen egyszerű: a pürét, vagy akár hígabb szószt is a tányérra kanalazzuk, majd egy kanál hátával a szósz közepéről indulva, körkörös mozdulatokkal növeljük a kör átmárőjét. Ha sűrűbb a püré, akkor akár annyira szétteríthetjük, hogy a kör közepén szinte látszódjon a tányér, és a püré inkább kör külseje felé oszoljon el, így a főételt bele tudjuk helyezni a kör közepébe. Hígabb szószoknál a cél a tökéletes, és egyenletes kör “rajzolása” a kanál segítségével. A kanál háta egyébként ugyanígy vonal húzására is alkalmas. Nagyobb mennyiségekhez is ideális.

Festés

Talán az egyik kedvencem, csak sűrűbb szószókkal működik jól. Igazán dekoratív, ahogy egy szélesebb ecsettel egy vonalat húzunk a tényérra, mert ez a technika valójában csak ennyi. Akár úgy, hogy az ecsetet belemártjuk a híg – mondjuk – csokoládészószba, akár úgy, hogy egy viszkózusabb (pl. lekvár) szószból keveset a tányérra pöttyentünk, és ezt kenjük el egyetlen ecsethúzással. Igazán csinos, ahogy az ecset szálának a vonalai ottmaradnak a tányéron.